I

Igen. Ez történt. Alig ocsudok. Egyszercsak - akkor azt hittem, most kicsit elbizonytalanodtam - vasárnap este érkezett a csoda, az Isteni ajándék: megüresedett egy hely a Református Óvodában. Hát reformátusok azok éppen nem vagyunk, de elnézték nekünk. És elképesztően kedves igazgatónő, az egyik óvónő roppant, felettébb szimpatikus, Szentendrén van a gyönyörűen felújított ovi, nekem ez bőven elég volt ahhoz, hogy azt érezzem, ez Isten ujja. Arról nem beszélve, hogy tavasszal volt szerencsém betekinteni az óvodáztatás útvesztőibe, és ezek után nem mernék elszalasztani egy ilyen lehetőséget. Szóval, rettenetesen örültem. Hétfőn megbeszéltük, ma túl vagyunk az első két napon. Örömöm csillapodott. Ez nem lesz olyan könnyű, mint a magánbölcsi volt heti egy délelőtt. Rutin ide, vagy oda. Gyakorlatilag nem engedi el a kezem, egész délelőtt, amíg ott vagyunk. A rekord a háromméteres távolság volt - egyszer. Sokszor sírvafakadt, mert meglökte egy nagyfiú. Mert vegyes csoport. Ez nekem nem tetszik. Ő a legkisebb, van ugyan három 4-5-6 éves kislány (Berta, Johanna és Eszter), akik barátkoznak vele, de Lencsi félénk. Nagyon. Kicsi és elveszett. Nekem meg megszakad a szívem és bizonytalankodom, hogy kell-e ez. Persze kell, tudom, remélem, hogy jó lesz, de hogyan olvasnak így mesét, hogy jó legyen az a 3 és a 6 évesnek is? Pláne, hogy én annyira szeretném, hogy népmesét hallgasson minden mennyiségben. Ez, úgy látom kis mennyiségben sincs (népmese). De ez még csak a 2. nap. Az evésekre nem is merek gondolni. Önálló étkezés. Nálunk ez úgy is problémát okoz, hogy etetem és mesélek közben teljes erőbedobással. Ha kicsit elkalandozom közben, rögtön rezeg a léc. A gyümölcsöt enyhén szólva nem erőltetik. Ha nem eszik, nem eszik. Hát persze nem eszik. Kint a kertben az elmúlt két napban nem voltak. Pedig elvileg vannak, de nem. A néptáncórából a szív azért hiányzik. Ismertem a nőt korábbról, nem jártunk hozzá. Lélektlen, harsogó, vagy recsegő és a csúfolódóktól meg rosszul vagyok. Mintha nem tudna egy gyerek magától is éppen elég goromba lenni. Állítólag ez azért jó, mert kijönnek az indulatok a gyerekből. Szerintem ez baromság. Mindegy. Az egyik óvónő nagyon aranyos, imádják a gyerekek, ez megnyugtató. Integrált ovi, ami azt jelenti, hogy elég színes a csoport nemcsak kor tekintetében; a féljapán kisfiú vércukormérését az összes kislány és kisfiú körbülve nézi. Kicsit szellemileg sérült szerintem kettő pajti. De ez nem baj, sőt ez szerintem jó, de jaaajjjj, de bizonytalan vagyok. Egyelőre Manka azt mondja tetszik neki, de csendben mondja. Annyira szeretném, hogy élvezze...Arról nem is beszélek, hogy szegény kis Ákomnak ez a beszoktatás mekkora móka. Itthon sem jut neki annyi figyelem, mint szeretném, de itt...Lénának kéne 1000 %, Ákosnak is. Vagy legalább valamennyi. De Lenka kezét nem engedhetem el. Nemhogy reggelit adjak Öcsinek, vagy tízórait, aki mindig éhes. Vagy netán elaltassam, amikor álmos. Drága kicsikém kb. elájul, ha nem bírja tovább. Bírja sokáig, de olyan nehéz neki, majd' lecsukódik a szeme már 11-kor. Ma meg felfedezték az ovisok, és hurcolták jobbra balra, ő meg annyira nem csípi, ha nem hagyják legalább békén kujtorogni, ha már játszani nem játszhatok vele. Enni imád, tegnap mézeskalácsot sütöttek az óvodások, dolgoztak a díszítésen, Ákom álldogált az asztalnál, és amíg a kislány elvett egy marék diót, addig ő suttyomban elmarta a nyers tésztát és két marokkal betömte a szájába. Szegény gyerekecske meg nem tudta mire vélni, hogy hirtelen csak egyetlen láb maradt a nyerstészta-emberkéből. Addig Ákom lebukott és átnégykézlábazott a következő dolgos kis kéz alá. Hányt is délután.

Ja, és Lencsi beteg (köhög és lázas), Ákos is krahácsol. Szerintem ma egyáltalán nem is érdemes lefeküdnünk. Elég gyorsan sikerült összeszedni az első ovis betegséget.

Még egy fontos. Aki nem olvasta volna az ilyen-olyan közösségi oldalon: Anya megnyitotta a boltját a Batthyány téri vaásárcsarnok első emeletés. Most már csak nála vegyetek könyvet. Tényleg. Mindenképpen.

Szentendrét feldíszítették szépen. Pocak kommentárjai: "Elképesztő, hogy a város így tele van gyönyörűségekkel."

"Hihetetlen, hogy megmásult itt minden."

Nem, Szentendrén sem tavaszodott ki, csak most kaptam ezeket a nyár végi képeket:

Emma, Lencsi, Flóra, Ágó

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.