lamikriszti 2011.09.04. 23:46

Pécs

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kicsit nehezen indult, mert egyrlész Lencsi két napig alig  evett pár falatot (talán a változás izgalma, de aztán bepótolta...), valamint azért mert Ákom egyre önállóbb entitás, roppant határozott elképzelései vannak (neki is) a világról, ezen belül is a vágyairól. Lehetetlen pedig nincs. Innen-onnan lepotyog, Pécsen a fél arcát összetörte a téglapadlóban, de nincs megállás. És mélység sincs. Nem tudom mi lesz ebből, Lenka ekkor nem volt még ilyen veszélyes. Ha például nem kap meg valamit, amit óhajt, vagy teszemazt Léna elvesz (előfordul ilyen), akkor úgy visít rá, mint egy... -ő...- ...delfin (?), denevér (?)...síp (?)...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pécs egyébként isteni. Le vagyok nyűgözve. Fölöttébb kellemes. Nyüzsgő mediterrán város, rengeteg látnivalóval, újjal és régivel, művészettel és természettel, gyerekes programmal és vendéglátóipari egységgel tele. A Zsolnay-negyed nekem az egyik favorit. Egyébként Pocaknak külön nagy élmény Bartos Erika Hoppla meséi után, ami Pécsen játszódik. Nekünk meg csak Hoppla Guide. Az új Bóbita bábszínház a bábkiállítása (mindazonáltal az egyik Zsolnay lány palotája volt, aki kb. az 5 legismertebb Zsolnay tervező. Sőt megismertük a kb. legifjabb Zsolnay leszármazottat is, aki 1 éves, és kis cimbora lett):

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 És szimpatikus emberek. Egy csomót barátkoztunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A gyerekeink folyamatosan olyan szutykosak voltak, hogy csoda, hogy beengedtek bennünket az éttermekbe. Bár ezen a képen pont vacsora közben öntött Lencsi a fejére egy homokozólapátnyi port. Port. Nem homokot, port. Íme. Jobb váll.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A születésnapomra Anyától kapott szállodánk pedig ennél jobb helyen nem lehetett volna. A főtéren lévő dzsámitól egy háznyira. Gyakorlatilag a dzsámiban laktunk, mondhatjuk. Főnix Hotel, ajánlom szívből.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Dzsámi. Hát ugye ez is milyen érdekes. A mihráb fülke fölött a feszület.

Ez meg Orfű:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kisvasutaztunk a Mecsekben egy nagyon régi fajtával, és Tomi nézegette az alvázát (gépészmérnök). Léna megkérdezi:

- Mit nézegetsz?

- Hogy min megy a vonat (az alvázra gondolt).

- Ne hülyéskedj! Hát sínen!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása