Címet nem is tudnék adni, sorrend van:

Füred, tüszős mandulagyulladás, Krk, torokgyulladás Ákos, torokgyulladás én + Ákos, Övsömör Tomi (torokgyulladások maradnak), Léna hányás. Majd Léna továbbadja egy nap alatt Babcsának, Gyuszi nagypapának, Anitának és Biamkának, az alatt az egy kurta kis szerda alatt, amíg mi Ákossal másodszor a héten gyerekorvosnál, illatve próbálunk valahogy felépülni. Mi lassan épülünk is (ma szombat van - tegnap már egész jól voltunk), a Vitéz - nagyszülők hatalmasat segítettek, hogy aznap Lenkáztak, de azt hiszem meg is bánták...

Szóval röviden ezek az elmúlt 3 hét fő eseményei. Ma egész jól vagyunk. Mi nem kaptuk el a hányást, lassan már nem úgy érzem, mintha egy táskarádió húzódna meg a torkomban, már csak olyan, mint egy mp3. Már két napja lázunk sincs, előtte a 39-et verdesük Öcsöngővel, én lentről, ő föntről.

Tomi hősiesen viseli, diszkrét kis övsömörét. Valóban diszkrét, pár ici-pici pötty, észre sem venném...Én ugye az extravagánsabb változatával büszkélkedtem Karácsonykor, amikor vonyítottam a fájdalomtól, és annyi időre voltam képes felállni (és fát díszíteni pl.), amíg a gyógyszer hatott. Ezt viszont a szoptatás okán erősen kerülni kellett. Hát, sag schon...egy hegg maradt csak. Mindenesetre Kapolcsra nem jutottunk el ezúttal sátorral. Legalább az eső sem külünösebben alkalmas szabadtéri tevékenysége, ez megnyugtató. Még jövő hétvégén vannak az utolsó napok. Esetleg ha eddig nem döntene a lábunkról egy kis orbánc, vagy száj- és körömfájás...Lencsi az utolsót egyébként vagányan a Lánchídon hányta. Abban bíznék, hogy 2 antibiotikum kúra után esetleg nem kapnák meg a bárányhimlőt. Lencsi szegény a tüszős mandulagyulladását (amivel napokig nagyon magas láza volt) a füredi nyaralása második estéjén kapta.

10 napból kb. hatot karanénban kellett volna töltenie, amit mi renitensként egy kicsi stranddal megtörtünk. (Első pár napban ott voltam én is Ákossal, aztán a Tomi is (Lauráék és Éviék is, tőlünk függetlenül Kláriék is.) Aztán a szüleimmel maradt Manka tovább, végig.

Mi pedig amint visszajöttünk, abszolut spontán beültünk másnap a kocsiba Ákommal és elmentünk Krk-ig.

Ez volt a legközelebbi nyaralásnak látszó övezet. Én nagyon mentem volna Amszterdamba, Koppenhágába, vagy Madridba, de nem volt semmiféle last minute, olcsó jegy. Ez szempont volt.

Szóval Krk. Pár nap. De jó volt, nagyon meleg, nagyon tenger, sült polip, csak rémesen sok turista.

Közben Ákom-bákom gyakorlatilag semmilyen testhelyzetben nem hajlandó létezni, mint állva. Önállóan föláll, de csak valami rendesen használható kapszkodónál, majd váratlanül eldül vigyázállásban. Akkor puffan és meglepődik. Egyébként meg hablatyol, hogy "baba, papa" és effélék.

Léna meg nagyon viccesen kérdez, mert mindig felviszi a hangsúlyt a kérdés végén. És egy jó pár dalt tud, amit én nem. Hosszúakat. Ámnulok én ilyenkor. A dallam nem jellemző, de nagyon-nagyon édes, ahogy énekel.

Főképp főz, homokoz, vizez és esetleg boltost játszik. És Miért????

András nagyapát Andrikának, Gyuszi nagypapát Gyuszkókának hívja. És "Ákosnak be kellene már lányosodnia".

Megyek mert Tomi kétgyerekezik...

Per Olof Enquist: Egy másik élet c. könyve nagyon jó. Rendes,  minőségi irodalom, és olyan öröm minden sor.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.