Ezt tegnap délután szép Soma volt kedves mondani 19 hónaposan a 16,5 hónapos Lencsikének. A Ringató előtt meg Ágostonéknál voltunk, a háromhetes Emma továbbra is talány Picurnak, nagyon érdekesnek tartja és zavartan mosolyog. Ágoston viszont a kanapén heverő hugát a lábánál fogva rántotta kis híjján le, mert útban volt a játékok felé...A zenebölcsi után meg kellemes nagy társasággal kávéztunk a Freiben, ahol még úgy is örülnek nekünk, hogy a gyerekek cukorral főzik a pogácsát a mécsestaróban. A Kolibriben (a csecsemőszínház, Bozsik Ivett darab) tátott szájjal figyelt, utána meg ügyesen integrálódott:

A háttérben a pirosharisnyás kislány Pölös Máté kislánya. Itt öszefutottunk az Ortutay után kb. 15 év után másodszor.

Ma, ha a Léna is úgy gondolja, az A38-ra mennénk egy koncertre és Anya vigyáz a Lénára...Az elmút három napban olyan simán aludt el 9-kor, hogy félek, hogy a mai programmal véget is vetünk ennek gyorsan. Csak ne sírjon, mert akkor megszakad a szívem. A 9 órás altatáshoz persze az kellett, hogy tegnap például - miután fölkelt fél 1-kor -, láncszórakozásba bocsátkoztunk este 7-ig. Ma is igyekszem. Ma Annázunk, Bogizunk, Botondozunk délután...és krumplibabát sütök, ezt a Szamárhegyi gyerekek a régi Szentendrén-ből merítettem, ami igen kellemes kis mesekönyv.

Különös vonzalmat érez a cipőink iránt. A Macit is bele kell dugdosni.

Lehet, hogy ez a bejegyzés kicsit kaotikus, csak közben a Xéniával beszélek. Bocsánat.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.