Ma volt drága kicsi Manka első születésnapja!!! Már nagyon készültünk rá, ő egyre több lépést ment már a héten, tegnap hármat, ma meg 7 picikét. Nagyon koncentrál. Így:

Áll:

Majd - ha valami csudadolgot lát (pl. Anyukám ma csinált neki lufibabát) - elindul:

Szóval idáig kinyomtattuk Neki a blogot, hátha egyszer érdekelni fogja, hatalmasat játszott tegnap az Áronnal, bár előtte két napig óbégatott rendületlenül, és még itt is folytatgatta. Pedig én úgy gondoltam, hogy majd mi tokaji aszuzunk a Krisztivel, ők meg békésen játszanak. Az aszu megvolt, a békés játék kevésbé. Különösen, hogy Léna lelökte az Áront a csúszdáról és megharapta egy pöttyös labdáért.

Aztán még éjszaka beugrott a hálószobába az ablakon keresztül egy kismacska, miközben én a kanapén szoptattam. Ez elég furcsa volt, különösen Tominak, aki erre ébredt. Majd kiebrudalt, az vissza, Léna ágy felé. Minden ellenérzésem ellenére, be kell vallanom, elég helyes kiscica volt, és fölöttébb jámbor, a fentiek ellenére reggel is az ablakpárkányon kukucskált be. Még Lencsinek is tetszett, de én odaadtam a kukásembernek. Ő örült...arra gondoltam, hogy akárhogy is, megnő. Meg mégiscsak macska...

Ilyen egetrengető események után jött el a nagy nap. Tegnap a Tomi két szál gyönyörű rózsával állított be, mert eszébe jutott az egy évvel ezelőtt.

Én persze azonnal meghatódtam, mert eddig nekem csak az járt az eszembe, hogy kicsi Pocak EGY éves, és el is felejtettem, hogy hol is voltam én egy éve...

Akárhogy is, végül nem esett ma sokat az eső, nem mosta el a zsúr asztalát a teraszon, nem ázott el nagyon a nagy piros csomag, amibe a játékbabakocsi volt, Tomi megérkezett időben, Picur is felébredt, itt volt mind a négy nagyszülő, sütöttem túró rudi tortát, ami tényleg tökéletes lett, csak Manka választotta inkább az igazi túró rudit. Nagyon-nagyon örült minden ajándéknak, igazán ő, maga, úgy örült. A nyusziról le sem akart szállni,

a babakocsit iszonyú sebbel-lobbal tologatta, még este is vonszolta a lakásban, persze folyton beakad valahova és akkor nyüszít. Az új cumit percenként berakta a lázas tologatás közben a babakocsijába, minden körnél megállt két slukkra, egy pillanatra be a cumit, vissza a babakocsiba, sebesen jövés-menés, megáll be a cumit, visszadobja, megy és így tovább...És határozottan meglepődött, hogy egyszerre van körülötte mindenki akit szeret, arcról-arcra vándorolt a tekintete és látszott, hogy ezt most nem teljesen érti. De a mindenfelé lufi is nagy-nagy siker volt, a meseszép ruhákat egyelőre inkább én értékelem (de én nagyon), viszont a frissiben Dubaiból érkezett minden lépésnél sípoló cipő, az őrült vicces. Nekem is - hallom merre megy és hogy -, de ő is fantasztikusan élvezi, kacag és topog. És persze rettenetesen siet.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.