Kis hírekkel kezdem: Manka 4 napja fogat mos - jó, segítek neki, de tegnap már szépen nyitogatta a száját -, még csak este, de akkor is. Ez egy kis hír. Másik kis hír, hogy tegnap vettünk neki egy főzőcske készletet, mert arra gondoltunk, hogy mostantól ő csinálja a vacsorát. Ma sushi lesz. Nem. Valójában arra gondoltam lehet bele pakolgatni, fedőt rátenni stb. Minden esetre  nagyon érdekesen játszik vele, mert természetesen most nem érdekli az, amit én hittem, most nagyon furcsa rendszerezős játékot eszelt ki, miszerint az egyik kezébe - szigorúan az egyikbe - össze kell gyűjteni az összes hosszúkás részt (merőkanál, evőeszközök mi egy más). Ebből ám sok van, nagyon nehezen tudja mindet egyszerre csokorba fogni, de nem baj, kitartóan próbálkozik, majd ha kész, elenged és újra. Közben - harmadik rövid hír - volt megint három rémes éjszakánk (front? fog?) számos (6-7-8) keléssel, 4-kor teljes ébredéssel és ilyesmi, de tegnap megszánt és fél 11-től aludt fél 9-ig két ébredéssel, azt hiszem megijedt, hogy kipurcan a mamája.

A tegnapi nap elég kritikus volt amúgy is (nagy hír), mert a Julcsi felmondott, és a Géza azt akarta, hogy menjek vissza fél állásba október 15-től. Ami - ezt még csak én ötlöttem ki - nézhetne ki úgyis, hogy 2-szer 8 órát dolgozom, plusz 4-et távmunkában - mert rugalmasságot ígért. Ez azóta kristályosodik, de a tegnapi nap hullajtottam pár könnyet (Picur nagyon előzékenyen 3,5 órát aludt), teljesen kétségbeestem, hogy az én ici-pci kislányommal két kurta évecskénk lehetne együtt és utána végigdolgozom az életet, Pic-mic cseperedik, nem akarja már, hogy szeretgessem, óvodába jár, nem is fogjuk egymást látni, ki kerül a kezeim közül, rossz emberektől rossz dolgokat tanul, na jó, nem ecsetelem, mert megszakad a szívem...ettől azonnal sírnom kell. Közben nem akarom ezt a munkát elveszteni, nagyon jól jönne a pénz...-ööö...ennyi a pozitívum...Elkezzdtem nézni a bölcsödéket, hívogattam őket, persze két mondat után elsírtam magam, mire a bölcsis néni azt mondta, hogy "Anyuka, úgy látom ön még nem érett erre...". A legkisebb gyerek is 15 hónapos. És ha bele gondolok, hogy egy intézményben lenne egyedül, szerettei nélkül, legkisebbként, eltiporják, megütik - ez elviselhetetlen gondolat...Nem megyek ebbe bele, mert megint itt fogok zokogni. Szóval teltek-múltak az órák, végül  arra jutottam, sok-sok telefonálgatás után, hogy ha heti két nap, akkor Magdi nagymama úgyis vele van egy napot, Anya el tudja intézni, hogy kéthetente eljön egy napra, így azokkal lehet, akikbe teljesen bízom, sőt, örülök, ha velük van, és nem kell darabokra törni a szívemnek,  bolondra aggódni magam, hogy ártok neki...Marad havi 2 nap, ami még talány, de hátha a Tomi havi egy napot ki tud venni, akkor még egy napot csak megoldunk...és arra gondolok, hogy így nem lesz rossz kicsi, drága Lencsikémnek, és netán egyszer utazhatnánk még. Ez motivál...egyébként odavagyok. De nagyon-nagyon igyekszem csak a jó oldalát nézni. Mankának nem lesz rossz, és utazni annyira szeretnék, megint sírok...hagyjuk ezt a témát. Jövé héten megyek a Gézához megbeszélni...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.