Most már nem csak én, ő is. Ma szisztematikusan feltérképezte a kertet négykézláb, különös tekintettel a "luk"-ra, a riglire és arra a viszonylag kis területre, ahol nem nő fű. Itt lecsüccsen egy kicsit, tíz körömmel vakarja a földet, majd jóízűen habzsolja. Résen kell lenni. A hangyáknak is. Sajnos őket is előszeretettel és bámulatos ügyesen elcsípi és megeszi. Ha egy hangya visz valamit, az különösen jó. Nem tudom elmondani, hogy mennyire piszkos egy ilyen kör után. És a lakásban is jön-megy...azt hiszem most van az, hogy "egy percre sem". Ehhez képest én most blogot írok. Legalább hallom, mert négykézláb ugyan, de a két kezében nélkülözhetetlen minimum két item, így vagy csörög, vagy kopog menet közben, de az biztos, hogy zajt kelt. Iszonyú édes.

Füreden is voltunk 4 napot a szüleimmel meg a Jutkával, és Lénuska egyedül ment velük Tihanyba - míg a papa meg a mama, kicsit megpróbálták úgy érezni, hogy fiú és lány (még csónakázttunk is éjszaka a holdfényben, mécsesekkel megvilágított csónakban!!! Isteni!). Szóval nagyon jó volt, azt hiszem Manka is élvezte, gyakorlatilag egyet sem sírt, fürdött a Balcsiban, vacsorázni járt, kapott úszógumit, és nappal eszébe sem jutottunk, olyan vígan élte az életet a nagyszüleivel.

Túró mindenekfölött

Ülünk a konyhában a földön és túrót eszünk, ez Lénának nagyon tetszik. De egyáltalán minden, amit meg lehet enni, különösen, ha mi esszük. Kerek szemekkel, szemöldökét felhúzva néz és a most oly gyakori, "olyat", vagy "kérem" vagy "íme" mozdulattal kér. Lehet, hogy nem ezeket jeneti ez a karlendítés, de még várunk, hogy megmondja.

A másik jellegzetes karmozdulat a vegyél fel. Szerintem "vegyél fel"...:

Tegnap pedig itt volt a Szandra, akivel együtt szültünk, és nagyon sokat nevettünk a kínjainkon. Most is, akkor is. Íme Ádám, aki egy nappal idősebb a Lénánál, 10 hónappal később:

És próbálok itthonról dolgozni 2-3 napja, hát mit mondjak, tengernyi szabadidőm meghatványozódott. De legalább élvezem..., hátha lesz belőle valami (zenészeket kell közvetíteni az Egyesült Arab Emirátusokba, Katarba és Omanba) Nem egyszerű az izgő-mozgó, ritkán alvó Manka mellett. Úgy tépem ki a napból a 10-10 perceket. A délelőtti alvás még mindig egész jó 1-3,5 óra is lehet, de ha 1,5 óra, az a házimunkára elég, a délutáni alvás, az meg inkább nincs, vagy ha igen, akkor babakocsiban. Viszont ma éjszaka majdnem csak egyszer keltünk, de aztán kétszer.

Az eddigi legcsekélykébb alváson is túl vagyok, egy éjszaka alatt 1,5 órával, majd 20 perccel. Semmi különös nem volt, csak Picur fél egykor befejezettnek tekintette az éjszakát, én meg nem. Aztán küzdöttünk kedvesen, majd kikötöttünk a franciaágyban, ahol ő boldogan elszunnyadt közében, szanaszét tagokkal, én meg gyakorlatilag mozdulatlanul a falhoz lapulva pislogtam reggelig, de ha moccanni próbáltam, a kis mágnesem fél másodperc múlva követett és tapadt szorosan a testemhez...De biztos visszasírom ezt én még...és még mindig a legdrágább cukorfalat. Nekem úgy tetszik....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.