Látjátok pl. a tegnapi bejegyzést? Én csak Párizsig találom a kepeket, pedig Guadeloupéről is írtam minden nap!

A tegnapi nap úgy fejeződött be, hogy Léna a piacon egy asztalon hagyta egy másik faluban a szülinapjára kapott víz alatti fényképezőgépét. Esélytelen volt busszal visszamenni, úgyhogy mást nem tudtunk tenni - Léna zokogott -, én az összes Facebook-on fellelhető oldalra feltettem - a presbiter vissza is írt -, és plakátokat rajzoltam, de tulajdonképpen lemondtunk róla. Ma reggel béreltünk egy pici piros autót 25 Euroért és visszamentünk plakátozni, ahol csodával határos módon a szembenlévő standnál leadta Joe - neve legyen áldott -, a kamerát. Mesebeli. A telefonom PIN kódja, "a széttört, de nem számít" asztal, és most ez. Ez a paradicsom. Ez egyébként is gyanús volt.

Nem elég, hogy pelilánok halásznak az erkélyünk előtt, ezek iguánák. A strandon.

Caravelle plage után pedig elmentünk a sziget legkeletibb pontjára, Pointe des Chateaux-ra, ami lelegzetelállító volt. Semmi annyira különös, de mégis, a világ legvége kókusz sorbet-tel, hihetetlen színű felhőkkel vad hullámokkal és rengeteg tengeri szivaccsal meg csodálatos növényekkel.

Ákos védőfelszerelésben. Erős a nap.

Holnap elhagyjuk ezt a kedves kis szállást a gyönyörű kilátással. Talán végrw kicsit tovább is alhatnánk, mint tegnap hajnal 5, ma hajnal 6. De legalább könnyen elalszanak a gyerekek. Elindulunk a sziget másik felére Basse Terre-re, át a dzsungelen, hegyen, vízeséseken, vulkánon Deshaises felé. Amit úgy ejtenek, hogy Dée. Szép álmokat!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.