k16_1.jpg

k17_1.jpgEz múlt héten kezdődött, és annyira nem volt rossz. Tulajdonképpen csodálatos volt. Ákos szombaton kezdett gyengélkedni, akkor még azért eljutottunk a nagypapám 95. szülinapi Lami-bulijára. Vasárnap már lázas volt, de csak egy napig volt rosszabbul, hétfőn még kis elesett volt, de otthon voltunk három napig és hatalmasakat játszottunk, kártyáztunk majdnem egész nap. Szánkóval közlekedtünk, Lencsi kihagyott a furulyán és egy baletten kívül minden különórát és miénk volt a világ. Pazar volt.

k18_1.jpg

k19.jpg

Sehova nem siettünk, 11-kor reggeliztünk ágyban tejbegrízt, volt idő mindenre, idilli állapot. Eltekintve az antibiotikumtól. Végül az óvoda is nagyjából bezárt, mert minden óvó néni beteg lett, gyerek is épp csak akadt.

2osztaly.jpg

Még a suli is szánkózott. Olyan is volt, de itt jegeztek.

k8.jpg

Mimi egészen sokáig tartotta magát, őt szombat estére verte le a lábáról a kór, de előtte még pénteken korcsolyáztunk kettesben, szombaton meg szánkóztunk négyen. Meseszép a táj, hideg van, de gyönyörű minden. Nem tudok vele betelni. Közben Tomi is beteg, kicsit más tünetekkel, de a makacs láz közös. Így ma ő van otthon a gyerekekkel, Ákos már ép, de ha úgyis otthon vannak...Már csak én hiányzom....Léna láza is kitartó, reggel ötkor még 38.3 volt, de napközben, messzemenően virgonc.

k2_1.jpg

Postás strand másképp

k3_2.jpg

k4_1.jpg

k5.jpg

k6.jpg

k7.jpg

Én viszont reggel egy saroknyira a háztól, úgy keresztbe álltam a jégen, hogy a kocsi hátulja fennakadt egy kőpadkán, egy nagy terepjáró is hiába próbált visszahúzni az útra. Végül sok jó ember ereje visszaemelte a kocsit irányba és egészen apró karcolásokkal újra nekivágtam az útnak.

k9_1.jpg

Szombaton otthon piheg Tomi. Mi a piacon must+kávé+palacsinta+szánkózunk+jegezünk.

k10.jpg

k11.jpg

k12.jpg

k13_1.jpg

Hétvégén pedig azt is megtudtam a helyi újságból, hogy a mi házfalunknak tapadó ismert képzőművész háza kigyulladt szilveszterkor, 3-4 órán át oltották a tűzoltók a tűzet újév hajnalán. A másik szomszédunk látta, hogy lángol a tető, mi meg békésen aludtunk a melegben. Ők is jól vannak, mi is jól vagyunk, Istennek legyen hála.

k14.jpg

Rab Ráby tér

k15.jpg

Valamint Pettson és a Hupikék Törpikék jelenlétében (a gyerekek filmet néztek, mert egyébként esélytelen) pénteken beszéltünk a generál kivitelezővel....Az lehetne esetleg, hogy 3 meglévő lakástakarékunk a lehetséges hitellel kibővítve (2,4 millió x 3), plusz a CSOK (1,5 ha megkapjuk) az én kis tartalék pénzem együtt elég lehetne talán az első ütemtervre, Azaz áprilisban lebontani a tetőt, és felhúzni az újat. Ablakok, hőszigetelés és födémáttörés nélkül. Ezek még további egymilliós tételek. Na meg a válaszfalak, a burkolat, az ajtók, ilyesmi....majd egyszer. De lehet, hogy el lehetne kezdeni....Aztán minden születésnapra mindenki kap egy ajtót vagy egy ablakot. A Jézuska villanykapcsolókat hoz, a nyuszi konnektort vagy padlót. Négyzetméterenként....Nehéz....És nem megyünk soha többé utazni....Azt én olyan jól bírom. De legalább valami elindulna. Csak egyelőre éppen használni nem tudnánk, de mégis....

k25_1.jpg

k20.jpg

k21.jpg

Teplomdomb. Lent pedig az iskola.

k22.jpg

k23.jpg

k26.jpg

k24.jpg

Valamelyik nap beszélgettünk arról, hogy milyen jó lenne egy kisbaba, és ki mennyire szeretne hugit, öcsit, kislányt, kisfiút. Ákos gyorsan átlátta a dolgot: "csak annyi, hogy a Papával jól meg kell ölelnetek egymást!" Én elképesztően örülnék egy pici babának, csak szerintem szép, fiatal üde mamák valók kicsi babáknak. Nem szeretném, hogy nyanya-mamája legyen. Tomi pedig kicsit leterhelt. Neki ennél nincs több energiája. Ezt ő mondja. Nem én. Ákos az utóbbi időben kétszer elmosogatott, Léna egyszer olvasott az Ákosnak, tehát a gyerekek egyértelműen hathatós segítségek, akik gyakorlatilag bármilyen terhet levennének a vállunkról. Ákom a minap a Google-n megkereste a Himnusz kottáját, mert ő azt szeretné furulyázni. Hm. Végül az Örömódát lekottáztuk, majd Mária is, és most azt gyakorolja. Lénus pedig még mindig nagyon ügyes a suliban de ismét egy kislány társaságát nyögi. Közben viszont kiderült, hogy az a lányka aki az utolsó óvodai évét megkeserítette, azóta egy osztálynyi másodikos napjait borzolja. Ugyanúgy dominál, mint az oviban. Most már az iskolában, két éve. Akivel beszéltem pszichológushoz jár miatta. Egészen jól megúsztuk.

kacsakotel.jpg

Kacsakő

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása