Nem tudunk betelni vele...Habzsoljuk. Naagyon hideg van (-17 fok is volt, most -13), zajlik a Duna és szikrázik a nap.

Dobogókőn szánkóztunk én annyit estem pár óra alatt, hogy kék-zöld vagyok, és annyit nevettem, hogy nem tudom mikor ennyit...Nagyon egyszerű a recept. Egy (gyönyörű, szikrázó, flitteres) csizma, aminek gyakorlatilag nincs talpa, illetve van, szinte teljesen sima, csúszik, mint a selyem, nagyszerű irodába, de nagyon vicces havas, jeges meredélyre. Csak esni lehet benne és kacarászni. Volt egy pillanat, amikor azt gondoltam, hogy én nem tudok itt egyáltalán felmenni, de Tomi felvonszolt, ezt szerencsére a webkamera is rögzítette.

És milyen finomakat ettünk megint a Zsindelyesben...Mennyei tepertős pogácsa, pástétomos kenyér, forró gyömbér, palacsinta....

És az Omszki tó....Csodálatos....Ilyen olyan ritkán van, pedig egészen mesebeli:

Bárcsak még egy kicsit így maradna....Jövő hétvégéig legalább...Valamint Tomi felmondott....Azt hiszem neki is betelt a pohár. Szombaton éjszaka is dolgozott, vasárnap reggel ötkor kelt dolgozni, hogy napközben velünk lehessen. Természetesen tegnap éjszaka is dolgozott. Pénteken kb. 7-kor jött el...Ennél azért csak jobb lesz....Rendszergazda lesz a Takarékbanknál, tehát a régi cég, de új státusz. Egy kicsit több pénz, pénteken eljöhet valamivel hamarabb, de a szerda délután (ami az ő napja) necces....(Móni próbál nekünk szerezni egy kiscserkészt, aki Lénát elkísérni szertornára). És van ügyelet (de otthonról), ami hármuk között oszlik meg. Annyira kellene, hogy ennél egy kicsit humánusabb legyen, mert ezt sokáig nem lehet csinálni. Szóval bizakodjunk, bizakodjunk, bizakodjunk! Fő a pozitív hozzáállás. Meg az ayahuaska!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.