Sok Ákosos kép hétfőről, amikor is a majdnem hatéves két oltást kapott rögtön korán reggel, viszont cserébe olyan gyönyörű napunk volt....Elmentünk reggelizni, sétáltunk, bóklásztunk, hazamentünk hatalmasat játszani, kirakóztunk, vonatoztunk, marokkóztunk, ebédeltünk kényelmesen, békésen, elbattyogtunk Lénáért, ő először, kivételesen nem vágyott szertornázni, ezért elmentünk helyette a Dunapartra és a patakhoz....Ott szertornázott.

Annyira jó volt. Csendes, nyugodt, tökéletes...

Normális - nekem normális család....Tomi sem jött annyira későn, volt idő furulyázni, olvasni.

Bár amikor előkerülnek a kötelességek jó eséllyel borul minden, csak egészen más, amikor a sok teendő előtt, után vagy közben van idő egymásra, meg a saját örömeinkre, mint amikor nincs idő semmi másra, csak a muszájokra. Közben persze megint zokogtam egy sort "a rohanó napokon, a nincs időnk élvezni az életet" topicomon, amit kellemesen fel tud erősíteni az az igen erős kontraszt, hogy az osztályból kb. 6 anya dolgozik, a többi nem. Gyereket nevelnek, jógáznak, reggeliznek amikor én állok a dugóban befelé, és én értem őket, én is ezt szeretném, ezt tartom ideálisnak annak, akinek erre van igénye, csak nehéz ezzel minden nap szembesülni, ezzel az éles ellentéttel környezetem, a vágyaim és a kötelességeim között. Aztán összeszedem magam és viselem megint, örülök mindennek, amim van, de nem könnyíti meg a helyzetet minden nap ezzel szembesülni.

Ákos, a fotós...

Viszont - ha Tomi hazaér vacsorára - akkor a legnagyobb szerelem és boldogság van....Legalább látom, hogy tud minden nagyon jó lenni, csak egy kicsit legyen idő. Most már azt hiszem, hogy igazából egyszerűen ez az élet-középi válságom, hogy jó-e ez így, és akarom-e ezt így tovább, ez elég jó-e, van lehetne jobb, vagy örüljek, hogy ennyire jó, hogy kéne egy nagy kanyar, és menjünk Afirkába....Nem hiszem, hogy bárhol máshol van gyógyír az én bajomra, hogy egyszerűen túl gyorsan szalad az élet, hogy a rohanás felfalja a mindennapi örömöket, a nyugalmat, és nem marad arra sem idő, hogy rugdossuk az avart....

Azt hiszem rettenetesen unalmas lehetek már ezzel a témával. Bocsánat....Léna rengeteget nézegeti a fényképalbumokat, és nagyon érdekli a blog. Ha egyszer eljut ide, hogy fogja unni....Akkor Lencsikén nézd meg majd a Távol Afrikától című filmet. A héten vettük ki a Papával a könyvtárból, olyan jó volt....És gyönyörű az ősz....Olyan szép színek vannak, hogy őrület.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.