Kyotoban a tatamin egy igazi regi, tradicionalis ryokanban. Egy fogadoban, 35 fokban (de hutjuk a szobat).

A ryokanunk

Ott hagytam abba, hogy reggelizunk. Az utolso par sorban mar egy nyolceves, harmadikos kisfiu angoltanar anyukajaval beszelgettunk, ami, mit mondjak, roppant udito volt. Innen indultunk a csaszari palotahoz, aminek.egy csucsket sem lehet latni, de van sok szepen metszett fenyo, ralephetetlen fu, egy szep hid ( ezekre emlekeztem is pont igy), es szokokut, ahol a magyar gyerekek latvanyosat jatszhattak. De legalabb nem volt annyira meleguk.

Onnan metro Shinjukura, ami mellbevago, akarhogy. Hatalmas csomopont, a legnagyobb metro es vonatallomas egyben, eszeveszett magy fenyreklamok es altalaban minden villog, szines es zenel.

Viszont talalkoztunk egy olyan cuki robottal, hogy komolyan gondolkoztam rajta, hogy egy ilyen azert feltetlenul kene, es rosszul erzem magam, hogy azt irom, hogy "ilyen", mert egyertelmu, hogy ö. Beszeltunk hozza, o pedig iszonyo edesen kozolte, hogy wakarimaska, azaz, hogy "nem ertem". Aztan tancolt nekunk is riszalta a popsijat, persze meghajolt. Edes volt. Tenyleg.

Shinjuku elott meg felmentunk a minisztei hivatal 45. emeletere, mert ez nem.kerul semmibe, viszont ugyanolyan gyonyoru, min a Skytree, vagy a Tokyo Tower, es egy tenyleg kellemes hivatali negyedben van, ami leginkabb Tampara emlekeztett.

Szep, zold, tagas, nagyon elhetonek tunt. Mondjuk a 45. emeleten kicsit teriszonyom lenne dolgozni. Szoval Shinjuku es utana eljutottunk Sin Okubora, a "Kis Azsiaba", aminel azert lattunk mar Azsiabbat, de tenyleg erdekes, hogy egy sor felhokarcolo mogott egyszintes hazascskak, miniatur udvarral megaldott bolcsodek, szuk utcak, transzvesztitak es fagyi, ami olyan gyakori kb., mint a transzvesztitak. Tehat akad, de nincs belole sok.

Lent, ezek a piros lámpionos házak a tradicionális, japán konyhás éttermek. Mi ezekre hajtunk.

Hat meg gyumolcsbol. Nem talalunk gyumolcsot. Banan meg csak-csak, repa es uborka, par szem dinnye, esetleg ananasz dobozban, de akkor az mar a boseg maga. Lena acsingozik a gorogdinnye utan, amibol egy egesz tobb, mint 10.000 Ft....a piaci res...az abszolut luxus. Dinnye sajnos elerhehetlen, de ezen a napon egy szuk, piros lampionos (ez a hazi, japan konyhat jelzi,.es itt igyekszunk.enni mindig) sikatorban egy yakitori etteremben 

Yakitori éttermek egy sikátorban Shinjuku mellett. Én imádtam.

ettunk miniatur adagokat, mint rendesen, (igazan fogyhatnek) de olyan vendegszeretetben, hogy ihajj, mert kiderult, hogy a tulajdonos lanya is 2008. oktoberi es ez alap volt egy beautiful friendshiphez. De ez az utca paratlan volt nekem. Eszmeletlen kis helyek, nyitottak az utcara, egymas hegyen-hatan foznek a szakacsok, isteni. Egyebkent is csak jo elmenyeink vannak szinte az itteni koszttal, meg a gyerekeknek.is, akik ma sushiztak, Len ugy eszik palcikaval, mint egy gesa. Ez volt a tegnapelott, biztos jo keson aludtunk el, itt meg ebredtek ejszaka a kis gyufasskatulyankban, ez meg nem volt idealis ejszaKa. A holtpont azonban csak tegnap jott (Lenanal), de azt megereztuk. Pedig pont a tegnapi nap igazan gyerekes volt, ugyn.is 1,5 orat toltottunk egy jatekboltban, ket fagyizas es egy homokozas kozott. Kozben pedig csak setaltunk egy pazar kornyeken, az Omotesandon, ami egy gyertyanfasortol zold cosmopolita sugarut.

A szentely meg, az aznapi, egy erdoben, egy teknosbekas to kozeleben, egy szep fa epulet, ahova be sem megyunk, mert ezekbe a szentelyekbe nem.lehet. Lehet szentelt vizbol inni, mi nem iszunk, csak titokban pancsolunk, lehet fustot legyezgetni, hogy egeszsegesek legyunk, papirkivansagokat kotozgetni, vagy fatablakon kivanni, harangot konditani es tapsolni, hogy az istenek figyeljenek rank, de nincsenek szentek es staciok peldaul. Az osszeomlas oka - megfejtettuk - a rosszul idozitett eves volt. Egyszwruen nem ettunk idoben...Anya, biztos faraszto, legalabbis nem egy tengerparti semmitteves, de azt azért kicsit sem erzem, hogy tul faradtak a gyerekek. Egyelore legalabbis nem. A fizikai igenybevetelt, azaz a napi sok km gyaloglast fantasztikusan birjak, de van, hogy felvesszuk oket. Nagyon figyelek, hogy semmi nehez program nem.legyen, vagy ha igen, nagyon keves. Azaz max. egy szentely naponta, de ez nem olyan, mint Europaban a templomjaras. A mai sintosista helyunkon pl.nagyon fura kis sohanemlatott allatok.voltak (ApA! Kicsi, mint egy kisroka, a szine, mint egy goreny, de picit hosszu az orra, gyer a farka es negylabon szaladgalt????)Szoval szerintem en tobb kulturat kaptam veletek.Olaszorszagban, Frac iaorszagban kb. ennyi idosen, mint ok most. Muzeumba nem is megyunk sajnos...Lena nagyobb, talan jobban mondja az igenyeit, bar ezt sem mondanam. Ettol az egy naptol eltekintve, mindketten elkepeszto rugalmasak, strammok, hihetetlenul ugyesek, elkepesztoen gyalogolnak tomenytelen kilometeret. Cserebe persze van fagyi, mindenhol lenyelmesen haladunk, ahol barmi gyerekes van, azt kihasznaljuk. Ami nehez, az az atallas, az ejszakak. Akos alszik, mint egy mormota, de Lena ebred ketszer-haromszor es velunk akar aludni, ami ezeben a szobakban, a maguk 2-3 tatamis (itt ez a mertekegyseg tenyleg) meretevel szuksegtelen keresnek tunik, de nem a szelen, hamem kozepen legyen, stb. Tekintsuk ezt a biztonsagnak idegenben, de fincsi lesz errol otthon leszokni. Mar Balatonfured utan is ket nap volt....

Meg gyorsan, mert utikonyvet kell olvasnom. Ma reggel Shinkanzennel 2,5 ora 520km, Kyoto.

Hat...huha. egy csik a taj, felhoben a Fuji. Kyoto....csak sotetben lattam par orat, de nagyon tetszik.

Pedig nem is az alapreggeli, hanem a kókuszos tápiókás tej, vagy a sima édes joghurt. Nekem banános vagy kókuszos tejeskávé, Tominak japán sör. Vacsorára.

Szepseges a ryokanunk, draga is (draga minden, de ugyeskedunk),

ket egesz nagy tatamink van, bo egy embernyi furdoszobank, papir ajtonk, szep kis kozos kertecskenk. Pici utcank kis hazakkal, es hiaba tajekozodom jol, ezt sose talalnam meg. A Gion negyed, a gesa negyed varazslatos....Nem tudom eljutottunk-e a sziveig, de sikatorok, kis kristalytiszta patak, kohidak, patakra nezoettermek, piros kataganas vagy hiraganas keritesek, mindenhol feher es piros rizslampasok es a rengeteg tradicionalis etterem, ahol -fontrol- nyakigero fuggonyokon mesz be, minden bambusz vagy fa. Es gesak. Vagyis gesanak latszo nok, mert szerintem nem azok, illetve keves kozuluk igazi, a tobbi maskarazo kislany. Van egy nagy folyo, mellette zajlik az elet, lehet ucsorogni a parton, ettermekbol nezegetni, japan fiuk enekelnek minden sarkon szurrealisan. Es betevedtunk egy helyre enni,

("Cinikém, mit fényképezel már megint?" - mondja Tomi. Nyilvánvaló arckifejezéssel.)

ahol kimonos nok elvezettek egy titokzTos szobáBa, balra-jobbra kis helyiségek nyílnak:leultettek a foldra ( de be volt vajva a foldbe egy luk a labunknak, es kaptunk nyers halat, ami mennyei volt, es a hiperszuper gyerekeink mindent megkostolnak. Majdnem. Magukhoz kepest. Es a holnapo meg kodosen latom, Kyoto, lehet, hogy biciklivel. Itt meg 3 ejszaka (osszesen 3, a maival egyutt), utana irany a Japan Alpok.Tonamiban a 300 eves szallas az erdoben (csak a haz miatt)? innen Shirikawa-go (Evi!!!), Takayama es utana megprobaljuk a tengert valahol, mert ezek a gyerekek igen szeretnek furdeni....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.