Éppen, amikor már meghoztuk a döntést, hogy Teplomdombi, akkor végre eljött a felvételi napja a Szent Andrásba. Szegény Lénuskám már délelőtt sírva fakadt, hogy borzasztó dolog hat évesnek lenni, mert felvételizni kell a gyerekeknek. Ezt igyekeztük nagyon szépen, mélyrehatóan megbeszélni, hogy minden korban van nehézség, és sok-sok öröm, túl leszünk rajta, és a mi titkunk, hogy nem nagy a tét...Ennek jegyében odaértünk, a játékokkal telerakott teremig semmi baj, Ákos azonnal be is rohan (ki sem jön többet....), de Léna zokog szívszaggatóan, hogy maradjunk vele...Majd, hogy legalább az Ákos hadd maradjon vele. Egy helyes tanítónéni elintézte, hogy Ákos bent maradhatott, így végül ő 4, Lencsi hatévesen megcsinálta a felvételit a Szent Andrásba. Állítólag drága kicsi balerinánk hamar megnyugodott, és egy óra múlva úgy jöttek vissza mindketten, hogy nagyon jót játszottak (de azért a Templomdombi legyen). Volt kancsóba név-kiabálás, társasjáték, gyöngyös kirakó, valami tornatermi mulatságok...Mindketten mindent abszolváltak, néha Ákos mindenkit lekőrözve bekiabált valami választ, néha noszogatta a Lénát, hogy csináljon meg valamit...ezt mondják...Tomi megdicsért, hogy nagyon szépen beszéltem, meg is hatódtam egy ponton, de nem sírtam el magam. 2 hét múlva eredmény...

Itt valami performance zajlik, van videó is, amelynek egy pontján a kis gavallér Ákos felképeli a nővérét, mert tátogja a szöveget, amit ő énekel...Ez pedig zavarta...Néha vad. Néha egy úr, de azért csúsznak a kezéből a pofonok, ha a szó nem használ Lénánál. A hétvégén valami kővel karcolta meg a kocsit, mert szükségét érezte. De csináltam egy olyan felmérést is, hogy a városban való sétálás alkalmával, a maximális megtett távolság 11 lépés volt 2 óra alatt. Mindig jön egy patka, egy kő, egy szegély, egy biciklitároló, egy fa, egy kerítés, amire egyszerűen muszáj felmászni.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Gyakorlatilag folyamatosan rendet rakok otthon, mert kicsi a lakás, egyszerűen nem megy másképp. Erre Ákos így:

"A mama egy mosómedve."

Léna: " De legalább mos." - na, szóval érdemes... Értékelnek engem a kis drága Kincseim.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.