A kisfiú a csoport legrosszabb gyereke. Ő vallott szerelmet a Lénának (Lencsike nyilván viszonozta). Nagy titokban, Vendel közvetítésével, majd ebédre már mindenki tudta. Mondott nagyon kedveseket is, mint "elviszlek a bálba!", vagy "megcsókollak", de mondott igazán rémeseket is. Azt hiszem Lencsi nem is merte mindet elmondani. Blogot nem tűr, de Léna is rászólt, hogy "azért ez túlzás". Hát minimum. Mindenesetre némi fekáliával kapcsolatos. Természetesen Ákosnak is Szilárd a legjobb barátja, aminek köszönhetően a hangos böfögés például nagy poén lett. Ezt azért én nem hagyom annyiban. A szerelem aznap szökött szárba, amikor Lencsi (az általam varrt) menyasszonyi ruhában érkezett a Farsang első napjára, ekkor még csak egy hiányzó szemfoggal

amit Ági néni gyorsan felülírt, mert kikapta a másikat is, így akkor már elég viccesen, egyetlen egy fogacskája maradt középen, az is középen.

Mára már az sincs, mert Ági néni - kérésemre - azt is kikapta.

A Farsang mindenesetre annyira jól sikerült, és annyi beteg gyerek volt, hogy 3 napos lett (menyasszony-kalóz)

balerina-indián (az indán is Babcsa tűjéből, és gyönyörű lett)

Vadász-Rózsaszín tündérhercegnő. Ez igazán profi maskara volt, Babcsa varrta, pont ezt nem tudtam lefényképezni, mert akkor éppen a Szent Andrásban voltam nyílt magyar-tesi órán (Úristen de szürreális, hogy én újra általános iskolában, és mindezt azért mert a Léna iskolába megy. Hátborzongató) . Minden pörög az iskola körül, mármint legfőképp persze én, már rettenetesen unom magamat. Az Izbégi - a jó tematikájú osztályokkal -, Flóraval kiesett, pedig itt van furulya, meg sok patak, meg levegő, de kicsit messzebb van. Nem engedném el jószívvel Lencsit egyedül mondjuk harmadikban. Maradt tehát a Szt. A., a katolikus, aminek roppant szimpatikus volt a bemutató órája, bár nem tetszik, hogy az első naptól van házi feladat, akárcsak ha azért, hogy iskolásnak érezzék magukat, szerintem így is fogják, azért meg pláne nem, hogy kialakuljon a kötelességtudata. Aztán itt van a mise, ami a becses vasárnapi továbbalvás, a meghitt villásreggelink helyett nagy áldozatnak tűnik (Különösen úgy, hogy nekem az Isten-hit annyira magánügy). Még egy kötelesség, a meglévők mellé, még egy rohanás reggel, még egy ébresztés, ez rémálom. Nem is vagyunk a közösség része, de lehetnénk, de egyikünk sem nagyon közösségi ember, ez nekünk nagy teher. Hallok pletykákat sakkfigurákat dobáló tanárokról, a megrángatósokról, a fekete pontot adó pedagógusokról, mert nincs fehér zokni, ezek nem szimpik. De az értékrend nagyon. Olyan biztonságosnak tűnik a légkör, és nagyon szimpik a gyerekek akiket ismerek és odajárnak. Lencsi viszont hallani sem akar róla, a templomról sem, pedig az osztály felét ismerné ott. És neki ez elvileg rengeteget számít. A Templomdombiban pár gyereket ismerne csak, ő maga ebből egyre emlékszik. Ez sem izgatja. Akkor is, mindenáron ide húz a szíve. Meg van róla győződve, hogy ez az ő iskolája.

A Templomdombiról idáig még egy kivétellel csak jót hallottam, bár nagyon kevesen tartoznak ide, egyetlen évfolyamja van. Ez általában a városban az elérhetetlen kategória. Jóval liberálisabb, mint a Szent András, de a színes, sokkal nagystílűbb életet életet élni látszó szülők kapcsán jobban árad az iskolába a divat. A kütyü és az X-factor. Bár ezt az az egyetlen Anyuka mondta, akitől egyedül negatívumot hallottam. Ő átviszi a Szt. A.-ba a gyerekét. Emiatt, illetve egy nagyon szigorú tanító néni miatt, akinél nem mert jelentkezni a gyereke, hogy kimenjen a mosdóba, és bepisilt órán. Ez elég rémisztően hangzik. Ő Lénát egyelőre biztos nem tanítaná, persze sok tényezőn múlik minden.... Aztán még találkoztam pár idejáróval és mindenki szuperlatívuszokban beszélt a suliról. A gyerekek is, nemcsak a szülők.

A Szent András mellett szól, hogy az ottani merevséget, konzervatívizmust jobban tudnánk otthon kompenzálni, mint versenyezni az X-factorosat játszó gyerekekkel. Persze ez is osztályfüggő. Ki tudja milyen lenne a most induló osztály. Az az öt család akit eddig tudok, hogy oda jelentkezik, maximálisan szimpatikus.

Aztán szempont lehet, hogy ha a Templomdombiba tartozunk, akkor oda van visszaút, ha nem jön be a Szt. A., fordítva jóval nehezebb a dolog.

De akárhogy is, úgysem látok hány meg hány előnyt és hátrányt. Ott fog kiderülni minden, ami most eszembe sem jut. A Teplomdombiba nagyon kedvesen, nagyon nagy szeretettel fogadtak, amikor egy pénteken csak úgy betoppantunk. Léna ide vágyik. Ez biztos felettébb sokat nyom a latba, hogy ide AKAR járni, a Szt. A.-ba egyáltalán nem. Pénteken Templomdombi nyílt nap, ha nem lennék idáig eléggé összezavarodva. Tomi szabad utat hagy, de a Teplomdombihoz húz az ő szíve is. Ő aztán pláne viszolyog a nagy közösségi élettől. Vagy attól, hogy azért vagyunk problémások, mert mi nem erre vágyunk. Véletlenül még két gyerekpszichológus ismerőssel is összefutottam, semmivel sem jutottuk közelebb a megoldáshoz, pedig nagyon hallgatnék rájuk, mert annyira helyes az Anna...

Tegnap pedig Lencsi beesett a patakba. Át akarta ugrani. Ez szokott sikerülni, most nem sikerült. Nem nagyon ázott el, nem merült alá, de Csaba elengedett én meg szaladtam a száraz csizmával, hogy odaérjek balett után. Addigra Blansi megszárította a csizmát.

Szili a kalapos medúza Lencsi mögött.

Sárga ruhás királylány kicsit megkeseríti Lénácskám életét mostanában. Ő dominál, Lencsi szóhoz sem jut, sokszor kizárja ő a játékból, Lénának pedig - érthetően - ez nagyon fáj. A másik két barátnő szó nélkül megy Iza után, Léna nem. Én ezért megdicsértem, hogy nem adja föl magát, hogy megfeleljen, de olyan nehéz okos tanácsot adni. Próbálom azt is, hogy gondolkozzunk, hogy miért bánik vele így Iza, lehet, hogy ő viselkedik valahogy nem jól...? Az biztos, hogy ha ő nem hallgat a sárga királylányra, őt kirekesztik. Más nagycsoportos kislány nincs akivel játszhatna, egyedül nem jó mindig, például a kertben...Úgy szeretnék neki segíteni, megszakad a szívem. Még három hónap. Aztán miért lenne az iskolában könnyebb...? Ott más lesz...

Verebek csipognak fölöttünk. Ákos megszólal: "Megijedtem. Azt hittem egy sólyom..."

Cukorfalataim. Én ki vagyok merülve annyira. Tomit már csak telefonból ismerem. Van valami pasi ott a vacsoránál esténként, lehet, hogy ő az...Látásból ismerem...Az ugyanaz lehet, akivel napközben beszélek pár szót....? Mire kiderítem öreg leszek és depressziós.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.