A kilátás az ablakunkból, amit félig hó borított, de volt egy ki sáv, amin ki lehetett    kukucskálni. Tomi később tálcával ellapátolta a fehér hegyeket az ablakunk elől, világos akkor sem lett, de szép a panoráma.

Csütörtökön, amikor elindultunk, kísértetiesen hasonlított az időjárás a két évvel ezelőttire. Hó- és szélvihar, kamionok, Székesfehérvár. Csodálatos önfegyelemmel és a Jóisten segítségével átvészeltük, cudar időben megérkeztünk estére Roglára...

Útközben a gyerekek még lemosták a kocsit.

Szóval megérkeztünk csütörtökön. Pénteken megpróbáltunk síelni...

Enyhén szólva vaskos, barátságtalan volt az idő. Hóvihar. Csípős, jeges szél...

De mi akkor is síelünk...Mert mi MOST síelünk.

Aztán feladtuk arra a napra.

De ránk virradt a szombat. Szikrázó napsütéssel, tündöklő hóval. Megláttuk Roglát:

Gyönyörű! Nem nagy, de 4 napra éppen elég.

Kellemes kis pályák, snowboard világbajnokság. Ezen nem vettünk részt.

Kutyaszán valahol...

Lencsi pedig hasít....Nagyon ügyes!!!

Ákos is! Megtanult kanyarodni és megállni! Nagyon tetszik neki. Nem is esett sokat, de rengeteget beszélt. Megállás nélkül kommentálta az ügyet. Meg magát. Hogy "varázslatosan síelek". Meg "titokzatosan bekanyarodtam". Mint egy kis rádió. Imádom. Közben néha bukfencezik egyet, gurul, keze-lába szanaszét, de feláll és megy tovább.

Lencsi viseli picit nehezebben, ha dícsérjük Ákos sítudását. Pedig nem szokott féltékeny lenni, de valahogy ez most fáj neki. És az is, amikor elindultunk haza. Úgy sírt, hogy ne menjünk haza, hogy hiányozni fog Rogla. Érzékeny kis lelke. Fáradt is volt. Egész nap síeltek az utolsó 3 nap, utána Léna 1 órán keresztül falatmászott (rendesen oktatóval, elképesztő erővel, kitartóan, hihetetlen lelkesedéssel), majd lementek a szüleimmel úszni. És nem aludtak el kifejezetten könnyen...Pedig azt hittem volna állva a liftben megteszik ezt. De nem. Az evésről pedig am block lemondanának. Ez nekik nem létszükséglet. Néha van egy nagy futam, akkor Ákos megeszik egy fél pizzát, egyébként ez az egész hóbelevanc nem érdekli őket. Négy felnőtt küzdött, hogy valamit beleéjük diktáljunk. Meglepő.

De nagyon jó volt. Szép hatos összmunka, mindenki ügyesen kooperált. Még kicsit kettesben is síeltünk a Tomival. Ilyenkor, mint két őrült, kihasználva az időt, eszeveszett gyorsan száguldottunk. Habzsoltuk a pályákat.

Ezekben a kis házakban a gyerekpálya mellett 4 nyelven nevelő-célzatú mese szól. Meg is tanult itt az Ákos a kulipintyókhoz odafordulni...

Mondjuk itt épp felborult.

Beste lelke.

A meredekebb részen először még így.

Szaladok. Februárban iskolaválasztás. Még mindig nem tudjuk hova tartozunk. Az egyik nagyon jó, a másik nem. Nyílt napok hada. Szülőik hada. Flórával már biztos nem egy suli. egész éjszaka ezzel álmodtam. De szereztem megint pénzt a Filharmonikusoknak! Éljen. Éljek én! (is).

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.