Nem is tudom mivel kezdjem... Mikor írtam... Múlt hét szerdáról van egy képem, a pesti napunk, Magdi-Gyuszi ilyenkor hozza ide a gyerekeket, nekem munka után, és ez nagyon jó. Most például elmentünk caroussel-ezni az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél a Kiosk nevű helyhez - ami egyébként gyerekbarát vasárnaponként különösen - körhintát és műjeget is üzemeltet - gratis - a betérőknek. Meg az arra vetődőknek is. Mi arra kószáltunk, megkérdeztük, és csak nekünk beindították, nagyon készségesek voltak:

Romantikus. Tényleg. Egyedül az éjszakai caroussel-en. Még vacsorázni se vacsoráztunk cserébe, mert mentünk az Ürömi Hüttébe, ami egy kedves kis majdnem-hütte, a Budapest táblától pár méterre, viszont a tepertős csiga forrón tejföllel, maga a mennyország. Most, hogy erre gondolok....egészen elgyengülök...

Szombaton pedig a nagypapám volt 93 éves, ezen apropóból nagy Lami-buli

Utána pedig kettesben Tomival eljutottunk az Almodovar filmre, amit erősen meg akartam nézni. Sőt még előtte kávéztunk egy nagyon régi szobrász ismerősömmel...A mozi is jó volt, a gyerekek a nagyszülőknél, a félévente megismétlődő egyéjszakás kaland...Ezek olyan jók. Végre megint felfedezhetem, hogy egy milyen szimpatikus pasival lakom. És minél többet vagyok vele kettesben, annál jobb, és még többet akarok. Ez fél év múlva esedékes megint, remélem addig nem változik a helyzet. Mindenesetre milyen erős is:

Hétfőn viszont szólt a fiatalabb óvónéni, hogy nem bír az Ákossal. Iszonyú rossz és nem fogad szót. Már finoman, így-úgy meg is rótták, de nem használ. Ivett szerint Karácsony óta...Hát otthon sem jó, az kétségtelen, eddig kedvesek és türelmesek vele az óvónénik, csak nehogy eldurvuljon a dolog. Nem szeretném, ha folyton meg kéne büntetni, ha ő lenne a rosszfiú...Olyan cuki gyerek..., iszonyú édes. Tényleg. És iszonyú bohó. De ezért csak kedvesen szabad dorgálni, mert nem gonosz és nem rosszindulatú, csak bohó. Bár néha elfogy a cérna, ezt belátom. Tegnap Lencsi váratlanul nem akart úszni menni. Eddig imádta, most egyszercsak túl szigorú lett Feri bácsi. Egyelőre ott tartunk, hogy azt mondtam, hogy jó, ezt az egyet ellógjuk most, de amíg nincs jó idő, addig járjanak, úszni tudni fontos...Ráadásul Léna gyönyörűen gyorsúszik, Ákos is olyan ügyes...Na, mindegy, így maradt egy kis idő, elmentünk a szerszámboltba Tominak digitális mérőszalagért, hogy lemérjük a lakást Tóninak...Hogy álmodozhassunk centikben.

Az üzletben olyan grandiózus hisztiben volt részem, hogy mindent vegyünk meg (lakatot, vízmértéket, plüss rózsaszínt, mindent), hogy nyikkanni alig tudtam. Léna olyanokat vágott a fejemhez, hogy "te soha nem veszel nekem semmit", ami annyira-de annyira nem igaz, hogy rémes. Mindig választhatnak egy dolgot, csak annyit kérek, hogy egészséges legyen. Vagy valami apróság, ha nem ehető. Hát 880 Forintért most nem akartam sem 29. lakatot, sem rózsaszín plüsst venni 1500 Ft-ért, amivel soha, de soha nem játszik senki. És Lencsi jön egy-egy olyan elkényesztetett mondattal, hogy a világból kiszaladok: "mondd meg mit vettél nekem utoljára" (szombaton csillámos filc-készletet), "na jó, de még mit". ezektől sírva tudnék fakadni. A konzumálás netovábbja...Tudom, én vagyok a ludas, de úgy küzdöttem ez ellen. Akkor jön az, hogy "a papa vett tegnap nekem színes üveges Kubut, amit Te még soha nem vettél". (Igen, mert 12% gyümölcs van benne, a többi víz meg színezék és tartósítószer. Egészséges Kubut, azt veszek.) "Hol a Papaaaaaaaaaa?????" - mindezt már bömbölve. Úgyhogy a Lidl-ben már ott tartottam, hogy "menj be az Árvaházba és válassz magadnak másik anyát", ami persze logikailag sem stimmel, bár lehet, hogy van olyan intézmény, ahol az árva anyákat szállásolják, de legalább - bár ezt kifejezetten csöndben igyekeztem mondani - egy fiatal pár úgy nézett rám, mint aki embert ölt. Még nem volt gyerekük látszólag...Majd ezek után egész este marcangolt a bűntudat és a lelkiismeretfurdalás, mert nem maradtam megfelelően higgadt, mert felemeltem a hangomat, mert nem tudok olyan jó lenni, mint a "Papa" - az idézőjel itt a rózsaszín villogó szíveket jelzi. Mert Vekerdy biztos másképp csinálná, és legfőképp mert rossz volt a gyerekeknek velem. Ez bánt a legjobban. És még gumicukrot sem vettem és chipset sem, és még sorolhatnám mit nem, bár itt vettem volna valamit, mert itt szokott az lenni, hogy egy egészséges (vagy nem borzalmasan egészségtelen, vagy legalább csak nem mérgező) dolgot kaphatnak, de ezek után egyszerűen nem akartam. Ez a tegnap este volt. Majd megkérdeztem a kocsiban, hogy szeretik-e a ceruzababot, mire hangos "igen" volt a válasz, így mertem csinálni baconnel, füstölt sajttal, mogyoróval, tejföllel és halrudacskával, és sajnos ez "fúúúj", undorító volt. Ezek után, hogy nem iszom meg egy felest....Vagy öt felest.

Alszanak. A mi ágyunkban természetesen. Képzeljetek el bennünket is oda, valahova a kupac tetejére.

Ami jó, az az, hogy az úgynevezett Difer-teszt - amit a nagycsoportosoknak kell iskolaérettség felmérése végett megcsinálni -, az jól sikerült Lencsinek. Nem lett 100%-os, mint Fannikának, de abszolut érett, alkalmas, ügyes, nyitott és kedves. Sokakat visszatartanak az óvodában, akik mentek volna az idén...Az nagyon üdvös, hogy ez sikerült. Persze rengeteget számít, hogy Zsóka néni - a volt óvónénije - csinálta vele a tesztet, ami azt jelenti, hogy valóban oldott volt és kommunikatív. Azért ha nem ő lett volna, lehet, hogy ennyire nem pozitív az eredmény. Mondom ezt azért, mert ezen felbuzdulva - és a felszabadult úszás helyett /mert ugyan mikor mennék be egy iskolába 8 és 4 között/ - bementünk a Templomdobi - Léna által áhított - Iskolába. Zsóka javasolta, hogy ugorjunk csak be...4 után sikerült. Egy tüneményes tanárnő elvezetett a tüneményes igazgatónőhöz, aki annyira kedves volt és segítőkész, olyan készséges, hogy én egészen meghatódtam. Majd a cinkos, huncut, supersempa tanárnő megkereste a leendő osztályfőnököt is, aki szintén olyan barátságos volt, hogy nem is értem, hogy Lencsi miért bújt végig a hátam mögé. Azért egy gyenge kis "sziát" kipréselt magából, és szeppenten mosolygott, de az első nagy találkozáson túl vagyunk, és Lénuskának továbbra is nagyon tetszik a suli, nekem is, Ákos szépen cumizott az akváriukmnál a cápa kapucnijába és úgy jöttünk el, hogy ebben a pillanatban is a körzethez tartozunk és nagyon ritkán vesznek el a körzettől, inkább hozzáadnak még utcákat. Szóval az igazgatónő azt mondta, hogy erősen reménykedhetünk. Több, mint 80%. Csak ne az a 20% legyen...mert akkor hoppon maradunk. Először van a Szent Andrásban a felvételi, és utána tudjuk meg ezt. Fordítva szerencsésebb lenne. Ágyő. Holnap nem megyünk Panama városba, pedig csak 220.000 a repülőjegy most akciósan. Pont ide elmennék. De inkább nem, olyan nedves, szürke napnak ígérkezik, némi esővel, kellemes 5 fokkal, egy vidám reggellel, egy várhatóan sikerekben gazdag csütörtökkel. Mi a francnak akarnék Panamába menni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.