Valószínűleg van ennél jobb fotó is, de frissebb nincs. Ez még a múlt heti korizás a Müpa előtt, ahol Ákos ebben a pillanatban nagyobb jelentőséget tulajdonít annak, hogy kapott egy rágót, mint bármi másnak. Nem korizás közben kapta.

Este megszólal: Megmostam a kezem az Isten tavában! (A bidében...)

A legfrissebb híreim könnyektől maszatosak, csak kis pánik-ijedtség könnyek, de igazán látványosak. Pénteken gondoltam megnézzük a Paddington című filmet, amit én egy kedves karácsonyi macis mesének gondoltam, ehhez képest mindkét gyerekem sikítva, páni félelemben zokogott a 20 fős szentendrei mozi közepén, de arra a felvetésemre, hogy azonnal menjünk ki, még hevesebb bömbölésben törtek ki. Szerencsére kb. nyolcan voltunk a moziban, de azt hiszem mindenkinek emlékezetessé tettük az eseményt. egyébként valóban egy macis mese volt 6 éves kortól ajánlják. Szerintem a Winnetou durvább, de ez a markáns vizuális inger betett. A közeljövőben csak Magyar népmeséket nézünk moziban. Esetleg Kockás fülű nyulat...

Könny no. 2.

Szombaton elmentünk a Parázsfuvolácskára, ahol sikerült az első sorba jegyet vennem, boldogan újságolom, megyünk is be, amikor Léna lélekszakadva elkezd hisztizni, hogy ő innen nem lát. Mindezt az Erkel első sorában, az előadás kezdete előtt egy perccel. Őrjöng. Ez első sorban. Hogy nem lát...Nem is írok erről többet.

Könny no. 3.

Végül átültünk a második felvonásra az utolsó előtti-előtti sorba, az jó volt. Az előadás vége után ballagunk a kocsihoz, amikor drága kislányom meglát a színház mellett egy játszóteret. 2 fok van, fehér harisnya, lakkcipő. Menjünk oda. Nem akarok már mindig nevelni és szigorúskodni, úgyhogy mondom, hogy menjünk, de tekintettel az elegáns és könnyű kis outfitünkre, ne csúszdázzon, mert hideg, koszos, fehér harisnya stb. Kettőt ment guggolva, majd könnyekben tör ki, hogy ő rendesen akar csúszdázni, elmondom újra a fentieket, szépen, de akkor is minden szó lepattan....Miért?????.....elmondom még ötször...Majd Isteni szikraként felrémlik bennem a kép, hogy ott van a kocsiban - tőlünk 1 percnyire - Lencsi anorákja. Ragyogva mondom neki, hogy itt a megoldás, odaszaladunk, felveszi, és sima  ügy, a lakkcipő a kisebb baj, az mindegy. Zokogva kiabál velem, hogy az nem az ő overálja, mondom neki, hogy de, nem jutunk semmire, kár minden szó. Hiszti, vissza az autóhoz, beülünk, megmutatom neki, hogy ugye, ez a te sínadrágod? Igen, de ekkor már régen oda a varázslat.

Könny no. 4.

Tegnap lett volna a Főtéri óvódás fellépés. Volt is, de Léna amint odaérünk vigasztalan sír, hogy ő annyira izgul. Zokog-zokog-zokog...De annak nagyon örültem, hogy ki tudta mondani, hogy mi a baj. Ákos egyáltalán oda sem akart menni, ő elzárkózott ettől a felhajtástól. Álmos is volt, látta a Lénát, ennyi elég neki. 2 percre állt be a csoportba, akkor is csak annyit mondott, hogy "becsípte a zippzár s fütyimet." Szóval Lencsi itatja az egereket szakadatlan, én végül beguggolok az ovisok közé, mindenki háta mögé, de a Léna kezét fogva. Pár perc után így megnyugodott, újabb pár perc után erősen biggyedt szájjal belement, hogy Ági néni fogja egy picit a kezét, amíg én elszaladok egy pillanatra. Végül mosolyogva, vidáman, önfeledten megcsinálta, énekelte...Én meg próbálom neki magyarázni, hogy izgult, de megcsinálta, ügyes volt, megy ez, csak az első pillanat a nehéz. Kedden lesz a balett-bemutató, és az ovis Karácsony. Ott egyedül mond vereset....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.