Az egyik sikátor közel hozzánk a szerb templom oldalában. Szemben a Templomdombi iskola. Eddig ehhez tartoztunk.Most még nem tudjuk.

Ó, hol is kezdjem...Alapvetően nincs semmi nagy változás, az a legnagyobb, hogy hatalmas szigor telepedett a munkahelyemre, úgyhogy megint enyhén szólva stresszesek a reggelek, én szó szerint belebetegedtem. Alapvetően nincs ezzel semmi baj, és tökéletesen érthető is, csak ez a 18-20 km, ami elválaszt a munkahelyemtől, reggelente totálisan kiszámíthatatlan. Ezen a héten - őszi szünet van - 40 perc alatt simán itt vagyunk, még úgy is, hogy én a Jászaitól villamossal jövök egy óra. Így 8.50-kor itt tündöklök is bazsalygok a folyóson, ami persze másnak nem nagy szám, sőt...de nekem hatalmas. Múlt héten viszont majdnem minden nap 1,5 óra alatt értem be, akkor forgalom volt, + ovi, dugók, balesetek, elromlott autók, én meg ilyenkor érzem, hogy most, ebben a pillanatban őszülök meg. Szörnyű. Mindazonáltal imádjuk Szentendrét, egyszerűen ebben a pillanatban nem tudok olyat mondani, amit ne szeretnénk ott, tökéletesen ideális lakóhely momentán. Meseszép. Van folyó, patak, hegy, mező, sziget, kávéházak, múzeumok, mozi, barátok, jó ovi, jó suli, nagyon-szeretem-ház, nagyon-szeretem-kert, minden. És ennél jobb munkahelyem sem lenne soha. Nem cserélném el másikra - ha rajtam múlna...Az egyetlen nehézség, a szörnyedelem nehézség a reggeli bejutás, ha minden perc számít, mert nem mindegy mikor írom alá a jelenléti ívet. Szóval ez az ár. Máshol más vámot fizetnék, akkor legyen ez, elfogadom szépen, és befogom a szám, sőt hálát adok minden nap a Jóistennek az otthonunkért és a munkahelyemért, viszont minden reggelbe egy kicsit belehalok.

Közben őszi szünet van, úgyhogy rögtön négy napot otthon voltunk, ami arra is elég volt, hogy Tomival csak kapkodtuk a fejünket, hogy elképesztő és hihetetlen, hogy mennyi energiája van a gyerekeinknek. Gyakorlatilag végtelen. Kifáraszthatatlanok. Meg sem kottyan nekik az, hogy toronyirányt, úttalan utakon felszaladnak például a csobánkai Oszoly-csúcsra. Ezek után simán dirib-darabra szedik a lakást, Lencsi suttyomban levágja Ákom arany tincseit, illetve a saját fonott copfját. Ördögök. Már nem ördögfiókák, már ördögök.

Léna legszívesebben szürreális helyeken rajzol, úgy, mint fa tetején, vagy a kisház tetején a kertben. Továbbra is imád rajzolni, de minél magasabban. Értem én ezt...Csak kicsit néha aggódom.

Volt Cirkusz (Zéró gravitáció - felejthető, de a gyerekek élvezték).

Varázserdő kiállítás a Vajdahunyad várban, Figurína Színház (nagyon jó), nekem gyerekmentő tanfolyam, még előző hétvégén Szabadkígyós.

Ez nem a mi macskánk. Csak a mi gyerekeink nyúzták.

Apa magaslese. Duplakomfort.

Most pedig Egerszalókon és Szilvásváradon vannak 2 napig a szüleimmel. Úgy hallom remekül mulatnak. Kisvasút, ősember barlang, pisztrángos tó, kalandpálya, Hatvany Kastély, Podmaniczky Kastély, őserdő...Milyen őserdő van ott? El sem tudom képzelni. Ezer éves bükkös? Mi addig sushiztunk, színházban voltunk, én nagyokat olvastam, NEM csináltam vacsorát, NEM mosogattam, viszont munka után két órán keresztül róttam a várost, annyira légszomjam van az egész napi befőttesüvegben-való ülés után, hogy meggebedek. Kilépek a Müpából és kapkodom a levegőt. És bóklásztam a gyönyörű Pesten, ahol megint meg kellett állapítanom, hogy egymás hegyén hátán a jobbnál jobb, egyedibbnél egyedibb kávézók, éttermek, design boltok, bagelesek, fánkosok, amik nemcsak pazarul néznek ki, hanem mennyeiek is. Ma még van két szabad órám munka után, de már nagyon várom is őket...

Még Szabadkígyóson útközben a vasútállomásról:

- Apa: Ha beérünk a garázsba legyünk csöndben. Nagyon csöndben.

- Ákos: Mint, egy borz.

Ákos félreérti, és rögtön elkezd csöndben lenni. Mintegy öt percig. Majd sírós hangon megszólal:

- Én nem bírok csöndben lenni!!!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A szomszédban az egyik kisfiút Farkasnak hívják.

Ákos: - Miért hívják Farkasnak a Farkast? Mert régen nem volt farka?

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

én: - A Filharmonikusok ad nekem BKV bérletet.

Léna: - Hogy hamarabb beérjél?

én: - Hogy egyáltalán...

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az oviban Vilma ellökte az Ákost. Otthon erről beszélgetünk:

én: - Természetesen egy úriember semmilyen körülmények között nem bánt egy lányt.

Ákos: - Én természetesen bántanám.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.