Ákos álmos.

Ez egy nagyon csendes, inkább suttogós bejegyzés. A gyerekek úgy mennek oviba, mintha ez nem okozna semmi gondot nekik. Elköszönnek, puszit adnak, vagy Ákos csak szépen bebandukol, és nincs sírás, szomorúság. Persze nem mondom, hogy juhéjj, vagy semmi hasonlót, de most, ebben a pillanatban ez van. Valamint, Lencsi 3 hete a saját ágyában alszik egyedül, nem ébreszti föl Tomit egyszer sem (sőt, mást sem). Nem kellett hozzá 6 év. Pikk-pakk. Nem mondom, hogy megnyertük a csatát, itt is erősen fegyelmezetten éppen csak hogy le merem írni, hogy most, per pillanat ez a helyzet. Ki tudja mi lesz holnap.

Izát párszor elhoztuk mostanában az oviból. Itt éppen patakoznak. Gátat építenek. Én nagy Vekerdysta vagyok, ő pedig az mondja, hogy szabad játék!, fára mászás'! patak!, kiabálás!, levegő!, egyensúlyozás!, hagyni minden kötött különórát, éljen a szabadság. Én ezt vallom. Követem. És hozzáteszek annyi mesét (KÖNYVBŐL, vagy fejből), amennyit csak tudok. Legyenek koszos, rosszcsontok szivárványszínű képzelettel. Csak épek és egészségesek.

Közben készülünk a nagy szombati zsúrra...például van olyan terv, hogy minden belépő gyerek kap egy álarcot, és amikor belép, először az érkező vendégnek kell felismerni, hogy melyik a Léna, majd a Lénának, hogy ki érkezett meg. Az álarcok már megvannak, a gyerekek vagy felveszik vagy nem...Vannak rókák, békák, nyulak, pillangók stb. Aztán lesz a az emeletes torta, amit egy házi néni süt 5000 Ft-ért, madártejes. És házhoz hozza. Ez jó. Aztán örülünk ...- terveim szerint, majd van a tarsolyomban 3-4-5 szerintem vicces játék, ha akarnak játszani, végül pedig - az Évi esküvőjén jött az ötlet -, ha olyan idő lesz netán megpróbálnánk felrepíteni egy kívánság-lámpiont, amire minden gyerek felírhatja a szíve vágyát. Vagy ezeket már írtam??? Mindegy. És mindezek után Lencsinek van egy meghívása egy ottalvós buliba, szintén Csobánkára...Juj...Az első ilyen...Ez már nagyon nagylányos....Cukorfalat.

Ákos meg bohó. Mit bohó, szórakozott, széllelbélelt kiscsikó. Tegnap felmászott a létrára, mert a Tomi a háztetőn volt a Lénával, ő is akart. És lezuhant. Jó magasról, pont egy tégla szélére fejjel. Az Istenáldotta cumi óvta meg a fogait, a homloka sebes, és dombos, nem beszélve a hátáról. Az első úszásoktatásán meg csütörtökön az első vezényszóra -ami egyáltalán nem neki szólt - , hogy "UGRÁS", ő beugrott a mély vízbe, dacolva az elemekkel, és azzal, hogy nem tud úszni. Szegény edző rohant oda, én ruhában ugrásra készen, de volt a kezénél egy deszka, amit két ujjal fogott, így fennmaradt éppen. Az edző ijedtében jól leszidta, szegény Ákom meg utána háborgott, hogy neki senki nem mondta el mi a szabály, honnan tudta volna. Ott pedig hirtelen úgy megsértődött, hogy azonmód fürdőruhástól elaludt az ölemben.

Nos, mi így úszunk. Lehet, hogy holnap is megyünk, bár egyelőre nem látom, hogy hogyan érünk oda...

Olyan ősz volt a hétvégén...Aranyszínű, mézes, simogató napos..., és versenyt futnak a levelek...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.