És dolgozom... :(

De csak azért, hogy a gyerekek szülinapján otthon maradhassak. Nagyon kevés szabadságom van már. Vagy-vagy.

Nincsen semmi kirívó, telik a nyár, élvezzük...Volt benne megint Szabadkígyós mennyei szalonnasütéssel. Az egyik kedvenc ételem. Talán szalonnazsíros tortát kéne kérnem.:

Ezen a hétvégén Fenyves, Tomi csoporttársaival, sátorban. Azt én imádom. A gyerekeknek is tetszett, Tominak is. Rohangált összesen 11 kiskorú, Ákos pedig lenyűgözött, hogy milyen egy igazi férfi. A legjobb testvér: Lencsi sírdogált, mert egy nagylány éppen nem játszott vele. Kuporgott és pityergett. Ákos odamegy hozzá, vigasztalja, ölelgeti, majd egyszer csak látom, hogy feláll, odamegy a nagylányhoz, megragadja a kezét, húzza a Léna felé, és közben azt magyarázza, hogy nem hagyom, hogy a testvérem sírjon, azért szomorú, mert nem játszol vele, menjél is játszál vele. A tettek embere. Egy hombre.

Tominak pedig eszébe jutott az a kedves gondolat, ami Lénuskában ötlött fel két éve Fenyvesen. Egy kis kölök malacot sütnek nyárson (azóta is) - rémes. Lencsi áll és nézi 3,5 évesen a piruló, forgó kifeszített állatot. Majd megszólal: "Ne félj Malacka, nem lesz semmi baj."

Ez a Bory vár Székesfehérváron, hazafelé nem bírtuk tovább már az üldögélést.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.