A kis Vonat üzeni Mindenkinek, hogy születésnapjára vonatot kér. Hm...Egyszerűbb lesz, ha beköltözünk egy pályaudvarra.

Beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy kinek milyen név tetszik, és minek örülnénk. Ákos úgy gondolja, hogy őt most már hívják Vitéz Vonatnak. Kérdezem, Lencsit hogy hívják. Vitéz Sín. Mondja Ákos.

A gyerekek persze már nem lovagolnak, mióta Lencsi nyakát becsípte a kobak. És így ha Lencsi nem akar, akkor természetesen Ákos sem akar. "Te Mama, te nem csinálnál olyat, hogy előjössz a bokorból és azt mondod, hogy 'Te vén marha'". Én nem.

Lemondtam mindent. Cirkuszt és Muzsikus Pétert, és maradt a játszótér még pénteken a Városmajorban, az én sulim (közben a gyerekek a Vitéz-nagyszülőkkel), Ágó zsúrja, és a biciklizés a Dunaparton, meg kakaó/kávé a Dalmátban, meg a levélrugdosás, és fára mászás. És ez…

..."hogy amikor olyan öreg leszek, mint Te (Tomi), akkor emlékezzek arra, hogy milyen szép gyerekkorom volt": Tehet a fenti fotók ennek tárgyi emlékei. Tehát Lencsike így látja, ezek a megörökítésre méltó dolgok. A virágcsokor meg a kompozíció része. Kicsit hervadt, de szép.

Nem kifejezetten sikerült megvalósítani a nagy szülinapi programokat, úgy, mint vidámpark és kalandpark, de a Sugar-ról nem mondhattunk le...Vagyis Lencsi nem mondhatott le. Ma pedig ő diktált. Senki nem ment dolgozni, senki nem ment semmilyen gyerekgondozó intézménybe, tortát…