Velünk vannak a gyerekek majdnem egy hete. Kánaán. Mennyország. Tobzódunk. Strand Leányfalun, társadalmi élet, barátok,

Sebi gömbje sajnos a földön....

tegnap hajózás a Dunán (a BKV járattal - isteni):

Ma vidámpark (mert hamarosan bezár).

Közben mindez vegyítve némi horrorral, de túléltük megint. Nem tudom meddig. Ákomot nyalogatja a veszély, de még mindig Isten tenyerén. Bár így maradna nagyon sokáig. Valahogy mindig belekeveredik valamibe, teljesen ártatlan dolgok, amik rémesre fordulhatnak, de eddig mindig megúsztuk, hála Istennek. A legutóbbi tegnap a Mammutban, amikor egyszerűen csak fölmentünk egy emeletet mozgólépcsőn, de Ákom rajtahagyta a kezét a fekete gumi fogódzkodón, ami megy körbe-körbe (gondolom). És hagyta, és fogta, és egy pillanat alatt beszippantotta a kézfejét csuklóig a semmi, a feketeség, a fekete gumiszalag folytatása az ismeretlenbe. Ákom fekszik a földön a keze csuklóig elnyelve, körülöttem emberek kiabálnak, hogy valaki nyomja meg a stop gombot. Megnyomtam. Kijött a kicsi keze összegyűrődve, de épen, mozog minden ujjacska, sehova nem akadt be, egyéb rettenetekről nem is beszélve, 10 perc múlva már kutya baja, el is felejtette. Én még nem...Nem akarok több ilyet...De köszönöm, hogy megúsztuk. Levezetésképpen egy kivételes esti játszóterezés a Zöld Péteren, a Millenárisban, immáron Tomival, két boldog, csupa kosz, szutykos gyerek, csatakosan mosolyogva, egy perc alatt alszik el a kocsiban. És Ákom már (kb.) két hete nem pelenkás, sőt, pelenka nélkül alszik 4. napja. Drága kicsi Nagyfiú. Valamint pótkerekes biciklivel teker a bősz kerékpáros Lencsi mellett, néha leguggol, és nagy szakértelemmel megvizsgálja a láncot: "...nem tudom mi ez itt, ez a bűnözés...".

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.