Csodálatos dolog langyos napsütésben andalogni haza Szentendrén, benézni abba a boltba, amelyikbe akarok, annyi ideig, amíg akarok. Kávézni akármeddig, nem sietni, otthon délután négykor olvasni a függőágyban az azerbajdzsáni útikönyvet, de annyira hiányoznak, hogy fáj...Itt a nyár és én alig vagyok velük...Tavaly ilyenkor a Dunaparton őgyelegtünk, a patakban tapicskoltunk, most alig látom őket. Nem bóklászhatok velük...Minden olyan szép, olyan csodálatos, hogy nyaralhatnak, két-két virgonc nagyszülővel, és kettőig dolgozom, ami egy csoda. És köszönöm-köszönöm-köszönöm!!!! Nem tudom elmondani milyen hálás vagyok a Jóistennek, a Nagyszülőknek, de ÉN iS AKAROK!!! VELÜK! VELÜK! VELÜK! Drága kicsi gyerekeimet akarom...Úgy hiányoznak....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.