Ez a Normafánál. Valamelyik péntek délután. Fogas, gyerekvasút. Ákos tökéletes délutánja. A libegő éppen karbantartás alatt. Helyette kürtöskalács.

Nem is tudom mikor írtam utoljára, minden esetre nem volt unalmas az elmúlt pár hét, egyes dolgokról le tudtam volna mondani. Kettőről. A többi rendben van. Talán ott kezdődött az április, vagy legalábbis ott folytatódott, hogy kettesben voltunk a Tomival 4 napra Berlinben a születésnapján. Nagyon szeretem a Tomit. Tartottam tőle, hogy borzasztóan fognak hiányozni a gyerekek, de be kell látnom, élveztem annyira, mint amennyire hiányoztak. Rengeteget gondoltam rájuk, de roppant jó volt tudni, hogy kutya bajuk, remekül vannak a Vitéz-nagyszülőkkel, őket nem különösebben rázza meg, hogy éppen nem vagyunk, viszont aludni, reggel akármeddig, békésen tejeskávét iszogatni, csatangolni, menni-menni, enni-enni, nézni-látni, hű...hát ezek annyira jól estek. És valljuk be más így ezeket megélni, mint gyerekekkel. Annak is megvan a varázsa, de az más varázs. Szóval nagyon jó volt ketten. Egymásra figyelni csak, ráérni, nem rászólni senkire, mindent hagyni, sodródni, nem figyelni.....hm...meg is lett az eredménye, Tomi okostelefonját elhagytuk. Ez éppen kihagyható lett volna.

Az időről jót vagy semmit. Volt, hogy nem esett.

Egyszer-egyszer még a nap is sütött, de inább nem Cserébe például eszeveszett jókat ettünk. A sok-sok bevándorlónak köszönhetően isteni indiaiakat például...Kreuzbergben. Ott is laktunk, és nagyon bejött ez az airbnb.com, ahol lakásokat lehet bérelni pár napra, kellemes árakon. A mi kis makulátlan lakásunk volt 12 Euro/éj kettőnknek. De négyünknek is ennyi lett volna.

Szerdán meg megyek Kassára turnéra, két napra, erről mondjuk le tudnék mondani. Pont munkaszünet, és nekem ilyenkor még mindig fáj, tényleg fáj nem a gyerekekkel lenni. Én nem tudom meddig lesz ez így, annyira hiányoznak folyamatosan, ha nincsenek velem. Nem mondom, hogy nem jó néha egyedül, például most, hogy a Szüleimmel libegőznek, ez őrült jó, fantasztikus, és még mindig imádok egyedül lenni, olvasni, a napon tejeskávét inni, de annyira szeretnék többet velük lenni. És többet a Tomival. Ketten...

Lencsike-kisvirágom pedig bontogatja szirmait, biciklizik, úszik, mint a hal, állítólag gyönyörű a vízfekvése, legyen az bármi is, nekem többet mondd, hogy 4-5 tempót gyönyörűen úszik egyben mellúszásban, bár nem erre kellene fektetni a hangsúlyt Feri bácsi szerint, nekem ez a látványos...De csinálja a gyakorlatokat is, olyan büszke vagyok rá. Közben Ákom is ugrik, merül, úszik, elképesztő bátor e tekintetben is, de egyébként is, hogy úgy mondjam szociálisan roppant érett, bárkihez odamegy, bármit megkérdez, megbeszél, cukorfalat. Be nem áll a szája, most ez jut eszembe:

Vacsoránál én: - "Van benne fafülgomba". - Á.: -"Az meg mi a kánya?"

A borzasztó, hogy meghalt egy nagyon kedves kollégám, aki hivatalosan ugyan nem, de nem hivatalosan a szobatársam volt. És nagyon tudott élni. Nagyon szeretett. Én meg nagyon szerettem őt. De Lencsi megnyugtatott, hogy úgyis találkozom vele, ha meghalok.

Gyorsan megyek, szaladgálok egyet a kertben. Süt a nap. Olyan jó nem a befőttesüvegből érezni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.