Most derűs vagyok, de nem volt ez mindig így a héten. Lencsi feszegeti a határaimat, és nem értem mi az oka, vagy ehhez nem kell ok?

Előző héten Szabadkígyóson voltunk és én nagybetűvel pihentem a szüleimnek köszönhetően. Csak az a tény - önmagában ez is óriási kikapcsolódás -, hogy nem kell napi háromszori egészséges, finom, tápláló és roppant hosszadalmas, de jó sok kosszal járó étkezésről gondoskodnom, felüdülés. És még éhes sem vagyok. Sőt finomakat kapok enni.

Az elég egyértelműnek tűnik, hogy a két csodálatos gyerekem mellé az ideális felnőttlétszám háromnál kezdődik. Így aludhattam is egészen sokat, és kellemes mennyiségeket olvashattam is naponta. A gyönyörű Körösről pedig nem is beszéltem, ahol hajóztunk, meg a vizibiciklizésről Gyulán a belvárosban, az indonéz étteremről, meg a fürdőről, meg a néptánc fesztiválról, és Napsugár bábszínházról, és egyáltalán minden jó volt. A gyerekeknek Barbi kisfia már lassan kisbarátja, kerek volt minden )Bár egy napot kutya beteg voltam, de simán lehet, hogy pszichoszomatikus volt, egyszerűen megadta magát a szervezetem azonnal, amint érezte, hogy nem egyedül rajtam múlik napközben a gyerekek léte). Tomi hiányzott csak, ő nagyon. De ez is élmény, hogy 11-12 év után így hiányzik, és annyira örülök neki, hogy alig tudok vele betelni. Aztán itthon meg örülhetek itthonnak, mert ez is szívmelengető volt, olyan jó itthon is lenni. De a baj valahol ott van, hogy ha csak egy picit is tétlenek vagyunk Lencsiből kibújik a kisördög. Ákom persze a legjobb partner, kis rengő pocakjával gurgulázva kacag Léna minden poénján, majd azonnal utánozza, így én gyakorlatilag labdába sem rúgok.

Tehát múlt héten kb. minden étkezés után magasba tartva a poharat egyszerűen elejtik tele vízzel. Lenka hisztizik naponta egy rendeset legalább, egészen triviális okokból, és közben amint nem történik valami izgalmas, ő gondoskodik róla. Ha megkérem hatszor, hogy tovább már ne locsolja a sárban úszó kertet, csak a medencét, akkor hetedikre a slauggal én kapom telibe, hasba és közben röhög. Jó fej. Viszont Tomi türelme határtalan. Egyszerűen tátott szájjal nézem, hogy tényleg soha nem szakad el a cérna, és nem. A legnagyobb hiszti után pedig, mintha mi sem történt volna, átlép az iménti balhén, és a legszelídebben folytatja. Én meg alig győzöm nyalogatni a sebeimet és dúlok-fúlok. Nekem nagyon bejön, mint apa (is).

Hogy még véletlenül se unatkozzunk a Dunaparta járunk minden délután, tegnap oda rendeltünk egy pizzát vacsorára, lefényképezem a héten az a zseniális bisztót, ai közvetlenül a folyó partján székel, kilátással egész Szentendrére, kék csíkos nyugágyakkal, fröccsel és függőszékekkel a fákon. Vagy a másik lehetőség a homokos part, ahol meg hatalmasat lehet fürdeni és építeni. Mindezt pedig riksával, azaz bicikliutánfutóval (Katiék jóvoltából), hogy nehogy ellustuljak. (Persze mindeközben, bábszínház, kézműveskedés és csütörtöktől a szüleim viszik Lencsit 9 napra Fürdre...hiányozni fog.) Jaj, és először Nóri, bébiszitterként vigyázott a gyerekekre, hogy kettesben lehessünk Tomival 3 órát, és isteni volt, a gyrekek odavoltak, Nóri készült mindenfélével, szóval nekem is megnyugtató, nekik meg szórakoztató volt, és kikapcsolódás és szerelem, kötelezővé kellene ezt tenni, minden héten egyszer csak ehhez kicsit több gyes kell.Közben Ákom beszél. Minden utánoz és két hete ocsúdtam, hogy mindent ért, és gondolkozik, és emlékei vannak. Év végén, az utolsó angolórán kapott egy vizipisztolyt, és rá kb. egy hónappal - kezében tartva a fegyvert -, egyszercsak megszólal, hogy "Angol. Kaptam." Egyébként leggyakoribb szava éppen az "ododé", szerintem "odanézz", természetesen Lencsi nyomán, akit nem lehet eleget nézni. Lencsi meg rohangál a feszülettel és kiabál mellé, hugy "itt a vadász!". Azt hiszem nem járunk eleget templomba. Viszont néha kedves velem is, például amikor a cserepekből frissen, de jó magasan kisarjadzott gazhoz odalép, és gyengéden "meglocsolom a pázsitot". Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért inkább többször segít Ákomnak, mint nem, hoz neki cumit, gyakran odafigyel rá és törődik vele szeretettel. És ha segítségről van szó, akkor rengetegszer igyekszik és nagyon ügyes, és sokszor számíthatok rá. Csak az a kisördög, az azért ott van, hiába. Ezt csak arra mondja, ha szomjas: "Tűz ég bennem el akarom oltani." Azt meg nem is kommentálnám, hogy Ákos, piszkáld a puncimat!".

Ők az Emma-Ágoston, Móni gyerekei:

Ez meg a délutánunk. A Duna partján.

Itt már Tomi is megjött. Ákom, Tomi, Mira, Blanka, Flóra, Rita, Anna, Móni, Emma, Johanna. Csütörtökön Anya is ott volt, ma meg velünk jött Laura. Ákom hevesen udvarolt is neki. Tettlegesen. Főleg a cicijére összpontosított.

Így megyünk le. Vissza meg már Tomival, és ő húzza a gyerekeket, én meg kétszer jöttem már motorral. De soha nem fehér alsónadrágban biciklizik.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.