Csak tájékoztatásképpen jelentem, életünk a szokott mederben folydogál. Lencsi továbbra is óvodás, még mindig a legjobb, amit mondhatok, hogy reggel már nem sír, ha nincs nagyobb kihagyás. Délutánra abszolut jókedvű - ez ebéd utánt jelent, akkor megyünk érte Ákommal -, de még mindig 98%-ban minden titok, ami az oviban zajlik, már néha sikerül egy-két kislánynak játékba citálni, de önfeledt, boldog viháncolásokról szó sincs. Az óvónénik még mindig teljesen szimpatikusak, a kislányok nagyon cukik, és olyan kedvesek Nénóval, de valahogy még mindig nincs ott. Bezzeg délután Flórával, hatalmas bandázások vannak, megszűnik körölöttük a világ és óriás lányoskodások következnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És úgy hallom ugyanez a helyzet minden második szerdán Babcsánál Biankával is. Annyira szeretném, ha minden perce ilyen lehetne. Ezek a délutánok tökéletsek (bár 4 körül van egy mélypont, ha éppen nem a játék közepében vannak, de miután nem alszik napközben, egyébként meg 8-9 között este, ez szerintem belefér.). Fagyizunk, patakozunk, Dunázunk, angolórára megyünk (Lencsi ragszkodik hozzá, nem én, bár a hong-kongi-los angelesi lány roppant elragadó jelenség), ahol Pic-mic egyetértésben passzívkodik Flórával, de mégis minden alkalommal menni akar. Kávézunk, homokoznak, Napórásházban hemzsegünk, szóval jól vagyunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legszebb ebben, hogy mindezeket Ákom is annyira élvezi. A patakozást nem is kell mondanom, de még az angolt is. Valamelyik nap itthon énekeltem az Itsy-bitsy spidert (ilyesmiket szoktam mostanában énekelgetni...), és egyszercsak látom, hogy Ákom-bákom mutogatja a kis ujjacskáival, meg a kezeivel az ehhez tartozó játékot. Tegnap meg Tóni és Tomi kint söröztek az utcán, Ákom lófrált, majd egyszercsak rájött, hogy Tóni kislánya Johanna bent van a kertjükben és a postládán keresztül kukucskál ki és mutogat az Ákosnak. Ákos ezen felbuzdulva rögtön beszaladt a mi házunkba, elővette a helyéről a Tóniék pótkulcsát (ehhez fel kellett persze mászni egy asztalra), majd szaladt vissza a kezében lobogtatva a kulcsot Johannához, és próbálta bedugni a zárba a kincset, hogy kiengedhesse az ő házukból a mi pótkulcsunkkal Johannát. És persze beszél.

 

 

 

 

 

 

 

 

Már teljesen mondja, hogy "bi-cig-li", minden "eee-ment", az első mondata, hogy "maa ee-me" (ez a leggyakoribb szava), azaz a madár elment. Persze elmegy, mert előszeretettel kúrjant rájuk, hogy "hess". A madár egyébként központi téma, lehet, hogy azért, mert akármikor reggelizünk és vacsorázunk kint a teraszon, énekel nekünk egy rigó. Ákos szerint "kukikúúú", azaz kukorékol. Alapszó még a krokodil. Nyilván. Meg "hoppá", meg ablak, meg Ányó kutya, az Áfonya kutya. Van babája is, aki kedves neki, Lencsinek ilyen nem volt sose. Most sincs. Neki három cumija van, egy szopogatós, és két simogatós. Ezek nem érhetnek egymáshoz semmilyen körülmények között, mert nyálas lenne a szopogatós. Ákom első megnevezett testrésze a kuki, ami 2-3 hete egyszercsak váratlanül égnek meredt. Én csak ámultam és bámultam és nem aggódom többet a mérete miatt, mert szép, vastag, kemény és olyan, mint egy kis cövek. Bocsánat Ákom, ha ezt egyszer netán elolvasod. Biztos kínos lesz, de az én anyai szívem olyan büszke volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az autók és buszok módfelett érdeklik. Meg a pitypangok ("pi-pa"). A "habo" az a habos pitypang, ami fújható már. "Bubi" a punci és magyon fontos: "mumi" a cumi. Ja, és "mijámijámijá" a cica. Közben persze rosszalkodik. Például az összes tiszta pelenkát bedobja a bidébe és ráengedi a vizet. Amint ezzel végzett a koszos pelenkát hajítja be a WC-be. Mindeközben Lencsi csöndben, akkurátusan rákanalazza a joghurtot az összes rajtalévő ruhára, majd kanállal bekeni a bútorokat is. Hát, így is tudunk mulatni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Viszont voltam bulizni. Hajnalig. Nem is aludtam itthon. Sok-sok ismerős és nagyon nagyot táncoltam. Jó volt...De semmi nem változott az éjszakában. Hála Istennek ebben már olyan sok részem volt, hogy nem vágyom már minden héten. Minden hónapban sem, de néha....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása