Úgy tűnik, hogy ezek a gyerekek nagyon szeretik egymást. Én nem akarok ennek bedőlni, nekem ez gyanús. Az csak az egyik fele, hogy rendszeresen csókolóznak (Léna a nyelvét dugja be Ákom szájába, nem puszta szájrapusziról van szó), minden magyarázatom és nemtetszésem ellenére, de rendesen puszilgatják is egymást (Ákom hihetetlen édes cuppanós puszikat ad vigyorogva), Léna tevékenyen résztvesz a mentőakcióinkban, amiből nap, mint nap több akad. Egyelőre azt kell mondanom, hogy a Jóistennel lepaktált Ákom, mert nélküle nem hiszem, hogy ilyen vidám lennék. Megállás nélkül megy és mászik, felküzdi magát bármilyen székre (rosszabb esetben ez rádől), majd onnan az asztalra, vagy a mosogatóba. És sajnos nem vicc, hogy egy pillanatra nem téveszthetem szem elől, így is kék-zöld, sebes, ma a szája szakadt fel, közvetlen az után, hogy ráborult egy szék, a legmagasabb székünkről nem tudom hányszor pottyant le, magára rántott a hétvégén egy olvasólámpát, ami a szemétől fél centire sebesítette meg, de a legrosszabb az volt, amikor kinyitotta a sütő ajtaját és fel akart mászi a tűzhelyre, amin forrt a víz...A tűzhely meg elborult (elkaptam), a lábosból a forró víz ki, szerencsére először lehült egy picit a hűvösebb fémen, majd Ákom fejére és arcára. És semmi baja nem lett, mert először érte a tűzhely hidegebb lapját. Ha ez nem az Isten keze, akkor csoda.  (Anya, kérlek ezt ne kommentáld! Van tűzhelyzár, és a konyhában voltam...).

Közben cukorfalatok, Ákom ugat, ha meglát a kertben egy rigót, rettenetes fontosan jön-megy egész nap és nevetgél. Kacag, ha meglátja a cicimet, velem szemben ülve használja, egy slukk a jobb, kettő a bal, vissza kettő a jobbra, még egyet mégiscsak a balból, majd egyszercsak lehúzza a pulcsim, jelezve, hogy ennyi volt, köszöni.

Ó, és külön alszanak már vagy egy hete. Lencsi fönt az emeletes ágyban, Ákos lent. Nem mondom, hogy fantasztikus javulást hozott, de Lenka nem ébred - általában - egész éjszaka, Ákom sem kell többször, mint eddig (5x kb., 6x...).

Azt már írtam, hogy Mic rekedten ébredt és sírva kérdezi: "Miért nem olyan szép a hangom, mint szokott lenn?".

Tegnap meg azt mondja nekem, hogy "Nagyon szeretlek."

Én meghatódva: "-Miért?"

-Mert sok ruhád van.

-Igen? És még?

-Sok szoknyád.

-Igen? És másért?

-Másért nem."

Ennyit a szeretetről. Azt is tegnap kérdezte, hogy "Mindenki kakil?

- Igen. Azt biztos, hogy mindenki.

- A németek is? (Fogalmam sincs miért pont ők ilyen gyanúsak, de viszonylag sok népről beszélünk, ők még csak nem is kerültek szóba mostanában.)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.