Éppen most kicsit más hangulatban vagyok, mert pénteken megyek egy unokatestvérem lánybúcsújára és éppen kezd kisebb feszültség kialakulni a pénisz alakú nyalóka körül...Egyre viccesebb a helyzet - szerintem mindenki legyen boldog és vigadjon, nyalókával vagy nélküle (a legjobb barátnő nyilván nem véletlenül a legjobb barátnője), de eszembe jutott, hogy vannak lazább erkölcsök is, például Apa munkahelyén a nők például ilyen nyalókát kaptak nőnapra. Apa meg guminőt talán szülinapjára. Erre Anya meg is jegyezte, hogy jó lesz ez a gyerekeknek játszani, majd húzunk rá bugyit. Liberális családban nőttem fel...

Szóval ovi...Az első nap sírdogált, majd még két reggel. Azóta Manka teljes mellszélességgel büszke óvodás. Van barátnője (persze a legszebb kislány, micsoda hatalom a szépség már háromévesen is), akivel én speciel még nem láttam szót váltani sem, az óvónők meg suhanó tünemények, nem könnyű őket elkapni. Kicsit zavar is az információ hiánya, például annyira szeretném tudni, hogy kivel és mit játszik, de Lencsi össze-vissze hablatyol, fene tudja, hogy igazat-e (például azt állítja, hogy egész nap nem játszott, sőt egyedül volt, sőt éjszaka is ott volt. Persze egyedül.), Zsóka néni és Ági néni meg elérhetetlen. Egyébként az első benyomások egyelőre beigazolódtak. Kert - ritkán, mese délelőtt ritkán, Izabella és a kicsik tüneményesek, de Izabelláért én - magam -, rajongok, evés ilyen-olyan, ma éppen drága Lenka kenyeret ebédelt. A napirend viszont borul, próbálkozom folyton, de még nem jöttem rá az ideális óvodai nap helyes összetételére. Most sem alszik napközben, de nehezebben bírja (Ákosnak sem igen van esélye aludni, csak egyszer egy rövidet nagyjából, de neki még az ebéd helyszíne is zavaros, de valahogy ódzkodom az ovi előtti konzerv-etetéstől...), úgyhogy 6-kor vacsizunk már, alszanak is fél 9 körül, akár nyolckor is, Ákom viszont cserébe 6-kor kel. Halleluja. Ezt nagyon nehezen viseljük.

Winkler Nóra Csillagtúrája remek darab. Ajánlom. Elképesztő tehetséges, de erre azt hiszem születni kell. Roppant szimpatikus nő. Odavagyok.

Most írok Lencsiket:

Ül a vécén, és énekel, de nem jut eszébe a szöveg utolsó fele: "nem baj, a végét majd elkakilom..."

Elpáholyog = elpárolog (Hiába, színházba jár. Én meg a héten két színházba megyek: Gorkij: Kispolgárok - Katona; és Csáth Géza: A Pertics Janika - Pince. Sőt még Vackorra is megyünk a Nemzeti Táncszínházba. Örülök is nagyon ám...)

"Legyél szíves felhajtani a pizsamám." Választékos.

Aggódtam, hogy mi lesz ha meglátja Regináék kidobott karácsonyfáját, szemben velünk. Igyekszem elkerülni az ilyesmit, tőlünk például az angyalok vitték el a fát, de ezt nem lehet, tekintve, hogy muszáj elmenni mellette. Lenka megoldotta: "Nahát, ekkora szél volt, hogy kidöntötte ezt a fenyőt...".

90 éves a Nagypapám! Isten éltesse sokáig, ennél soha rosszabbul.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.