Megint régen nem írtam. Nem is történt semmi átütő. Nekem a legszívmelengetőbb az, hogy Ákom lelkesen "beszél", gagyog, hadovál, a leggyakoribb szó először a Memme, majd mostanra a Mámmi. Ez nem emberspecifikus (úgy értem nem rám vonatkozik), gyakorlatilag a hozzá közelálló személyzet bármelyik tagja lehet. Az biztos, hogy ez a jelenlevő bírja Ákos szeretetét, és foglalkozzon vele. Most. Akárhogy is, én imádom hallgatni, és általában szót is fogadok; engedelmeskedek. Olyan cuki amikor áll az üvegajtónál, két kézzel veri és kiabálja - ma éppen a Tominak -, hogy "Mámmi"! Ez azt jelentette, hogy "gyere be gyorsan". Valamint Szabadkígyóson Karácsonykor rákapott az önálló óvatosan, terpeszben járkálásra, és most rója a köröket. Nem tudok nem arra gondolni, hogy a kígyósi lakás kb. 5x akkora, mint a miénk, és egyszerüen A és B pont között muszáj volt elhagyni a kapaszkodókat. Itt, Szentendrén nem muszáj. Sőt, nagyjából, nem lehet.

Karácsony szép volt, ami nem sikerülhetett volna anélkül, hogy a gyerekek a szüleimmel voltak a Diótörőn a Bábszínházban, amíg az angyalok megállás nélkül, úgy sürögtek,

hogy csak nagyon utolsó pillanatban állt teljes pompában a ház, de végül még Pásztorjátékra is eljutottunk, igaz csak 10 percre, mert eleget késtünk ahhoz, hogy semmiképp ne gémberedhessen el a lábunk a templomban. Közbevetem ez a Diótörő Lencsikének a 3. volt, három egymást követő nap, először az Operában Léna és én, majd a MüPá-ban a Filharmonikusokkal Anya, Léna és én, végül 24-én a fent említett előadás, Anya, Apa, Léna, Ákos. És mind nagyszerű volt. Még a szüleimnek sem okozott semmi gondot az egyszerre két unoka, simán ment, mindenki együtt örült. Lencsi és Ákos továbbra is a színház varázsa alatt, Ákom fiatal kora dacára tátott szájjal, teljes mellkassal előretülekedve, nagybetűkkel élvezi.

Visszatérve a Karácsonyra: 24-én itt, négyen, meghitten, nagyon vágytam rá, hogy szép legyen, és az lett, ami nekem az egyik legnagyobb öröm volt. A másik az ajándékok - nekem -, ellentétben például a gyerekekkel, akiket a csomagok nem különösebben hatottak meg (a kicsomagolás annál inkább), az új játékok annyira nem nyűgözték le őket. Engem persze bármilyen ajándékkal le lehet kenyerezni. A fa az eléggé tetszett nekik is. Lencsi nem akart elaludni, hogy nehogy eltűnjön. Végül úgy fordult, hogy éjszaka is lássa. A Vitéz-nagyszülőknél, meg azt mondta, hogy "elkápráztat ez a fa". Ákom istenien rángatja az alsó ágakat, itt eddig is csak puha dísz volt, most már az se nagyon. A szaloncukor meg Micinél mindent visz. Szerintem bármit megtenne egy maroknyiért. 25-én Magdi-Gyuszniál voltunk Anitáékkal, az is nagyon jó volt, 26-án pedig Szabadkígyós 30-ig, ahol Pihentünk. Volt, hogy 10-ig aludtunk a Tomival, nem beszélve a terített asztal csodájáról, hogy nem kellett főznöm, és ehettem finomakat, és - mit mondjak -, könnyebb két gyerekkel négy felnőttnek, mint két gyerekkel egy felnőttnek. Felüdülés, nyaralás a javából. Szilveszter Anitáéknál, 4 család, az éjszaka kellemes is volt, eltekintve attól, hogy 3 órát aludtunk és nem azért mert szétbuliuztuk magunkat, hanem mert Ákom úgy köhögött egyszercsak az Újév tiszteletére, hogy szó sem volt alvásról.

Holnap meg ovi, amitől már rémálmaim vannak, újra kezdjük a beszoktatást. Tomi ki is vett három napot, hogy ne kelljen Ákossal együtt mennünk, mert az senkinek sem az igazi, de sajnos későn kérdeztem meg, és ma még szünet van, úgyhogy Tomi csak az első két nap lesz jelen. Holnap én megyek Lencsivel, aztán Tomi, aztán Anya. Aztán Ákos. Én valamiért úgy gondolom, jó, ha nem csak én megyek, mert akkor az új szeretteinek ő mutogathatja, ő "vezetheti be őket", az meg kölcsönöz neki valami kis bennfentességet. Lehet, hogy ez hülyeség. Szóval így, Anya segítségével három nap megoldott, utána gondolom úgyis betegek leszünk két hétig.

Viszont, hogy ilyen szerencsésen félrenéztem a mát az oviban, Tomi elment Erzsébetre MINDKÉT gyerekkel, immár harmadszor, ami azt jelenti egyrészt, hogy én egyedül vagyok (!!!). Őrület...Tobzódok az időben, a lehetőségekben, bármit megtehetek pár óráig. Óriás vagyok, elképesztő szabadsággal. ÉS Ákom is megy Lencsivel nagyszülőzni, teljesen boldog, nevetgél, pompásan érzi magát Babcsával, Gyuszi nagypapával és Lencsivel, és úgy tűnik nem hiányol. Lencsivel egyébként is sokszor nagyon édesek. Amikor éppen nem harapják át egymás ujját, vagy a Léna nem fekszik rá, vagy nem húzza a nyakánál fogva. De amikor nem, akkor dugdossák egymáshoz a fejüket és nevetgélnek hangosan, bár egyébként is egy csomószor kacag az Ákom a rajongva szeretett nővérkéje poénjain.

Sajnos most nem írtam, mert alig voltunk itthon, de ez megmaradt: (Tominak mondta)

- Szeress belém! Szeress belé a bugyimba! Udvarolj nekem! (No comment.)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.