A téli időszámítás nem segít az idő múlásában, különösen sötétedés után, néha úgy érzem, hogy halálra unták minden játékukat és egyéb szabadidős tevékenységüket és a földön fekve nyafognak unalmukban. Inspiráló. Mit csináltak a kisgyerekek a Hargitán télen, amikor már kész volt az összes csutkababa? Ők sem aludtak 16 órát. Nekem az vált be a legjobban, hogy táncszínházból (Csipkerózsika első osztályú a Nemzeti Táncszínházban a Várban) táncházba, onnan koncertre (a komolyzenei gyerekhangversenyeket is néma csöndben, rajongva nézni Lencsi, Ákos minden táncelőadást végig 100%-os odaadással követ, bár viszonylag gyakran kurjongat és "hű-zik"...), sőt Lénával (és nyilván Ákossal is) hétfőn balettórára megyünk. Nem tudom ki fog itt hármunk közül végül táncolni, de elvileg Manka a célközönség.

Én pedig voltam egy Filharmonikusos koncerten végre, micsoda feltöltődés, habzsoltam minden pillanatot.

Ákom legkedvesebb időtöltése mostanában, hogy mobiltelefonál, de úgy, hogy közben folyamatosan "beszél":

A másik hobbija a számítógép nyomkodás, éppen ezért őrjöng pillanatnyilag, mert ezúttal egyedül terveztem a gombokat nyomogatni. Sebaj. Azóta Léna ül az ölemben.

Ki adja oda Öcsinek a művet, amit Lencsivel kézműveskedtünk? " A tiedet add oda, te szoptatod."

"Mancika Csókolomban van." (Stockholmban)

Merészeltem a minap a pink szoknyához és a pink harisnyához egy barna (de rózsaszín virágos) kardigánt Micikére ráadni. Égtelen bömbölésben tört ki, tépte le magáról a  barna pulcsit: "Ebben nem vagyok lány! Ez elveszi, hogy lány vagyok!"

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.