Most este úgy érzem, hogy mindjárt elájulok a fáradtságtól. Vagy megőrülök. Nem is fáradság ez, azt valahogy még bírom, bár magam sem értem hogy, amikor az utóbbi napokban egyszer alszom egyben 2,5-3 órát, egyébként 1,5 óránként kelünk. Valószínűleg Ákomnak a foga fáj, de erre (is) a legjobb gyógyszer a cici. Akkor föl sem ébred (és a Léna sem, ami nem elhanyagolandó), megnyugszik és van 1,5 óránk. Nem hiszem, hogy éhes, mert eszik már naponta egy-két gyümölcsöt, 2 konzervet, 1 cumisüveg Sinlacot, és x cicinyi tejet. Az x, az sok. Már nem törekszem a háromórákra, nincs is napirend, kb. az sem tudom mikor szoptattam utóljára. Ez például nem így volt a Lénánál. Ákom napirendje is Lencsihez igazodik, kb. 2 fix pont van benne. Vagy egy. Az esti rutin. Az fix. A vége változó; fél 10-től fél 11-ig valamikor.

De mindez nem baj, kicsi Ákomnak még körülményes beszerveznem a nem anyatejes evéseket, de dolgozom rajta. A nehéz, az iszonyú nehéz - ma -, és legtöbbször, az az én drága kicsi Lénám. Aki olyan eleven, annyira nem hagy fél perc szuszt sem, hogy - ma - megtébolyodom. Fél éve 24 órában csak, kizárólag anya vagyok. Ez gyönyörű, de valami frissítőért könyörgöm. Lehet rum is...Éjjel másfél óránként kelek, nappal Ákom 2x fél órát alszik, Lencsi egyszer felet, háromnegyedet, netán egyet. Egyébként hemzseg, pezseg (Magdi szerint Tomi szakasztott ilyen volt. Nála bezzeg ez mostara elmúlt...), ha teregetek leszedi a ruhákat a fregoliról, ha már megszáradtak bedobja őket a vízzel teli kádba, pucér puncival rohangál az utcán a pocsolyában, majd ugrál benne, nem akar ruhát, elesett a motorral a boltban, bepisilt, majd egy tiszta nadrágot akartam ráadni, ettől sikítófrászt kapott. Egyébként hál' Istennek egyelőre nem rettenetesen hisztizik, inkább sikít, de az annyira nem vészes, inkább az, hogy félpercenként történik valami. Valami biztos. Ha palacsintát sütünk megeszi a lisztet nyersen, szürreális helyekre pakol bármit, igazából mégcsak nem is rossz, de megállás nélkül dolgokat tesz, amiket nekem helyre kell állítani. Annyira sok...annyira fárasztó...aranyos, drága kicsi malac, de ma végkimerültem. Valahogy fel kell töltődnöm. Egész héten, hetek ót, hat hónapja nincs fél órám naponta. Hetente. Havonta...Semmi. Még fürdeni is velük fürdök. Általában ez jó így, ez most erről szól, értük van, de szeretnék nem megkattanva vicces, jó fej, nem egy idegbeteg anya maradni. És annyira hálás vagyok azért a törvényért, hogy ha Lencsi ősztől óvódába menne - hiába majd' 3 éves - akkor le kéne mondanom a GYED-ről. Erre annyira csúnyát tudnék mondani. Az Ákos után járó 50.000 forintomról kéne lemondanom, mert az óvódáskorú gyerekemet óvódába akarnám járatni. Nem is részletezem, mert ezen úgy felhúzom magam. Lencsi 4 éves koráig itthon lesz, mert van egy öccse. Csavarodjon bele az unalomba, én meg küzdjek csak, én akartam ilyen extrém mennyiségű gyereket.

Öcsi egyébként kezd Picurhoz felzárkózni. Az alvó Léna szájából például kihúzogatja a cumit :)...Ami viszont a legnagyobb ajándék, az Ákos tekintete, ha rám néz. Lencsi nemigen hagyja magát szeretgetni, de édes kicsi Ákosom, ha megtalál a szemével, felderül az arca, és a legszebb mosolyt kapom, amit valaha...A legőszintébbet, a legtisztábbat, rajongó, gyönyörű kedves mosolyt, nevető szemeket, és ezt én kapom, annyira nekem szól, nem éreztem még ilyen feltétel nélküli, odaadó, kedves szeretetet...ne felejtsem el soha, tudom, hogy rövid ideig fog tartani...

"MÁr nem vagyok orvos. Átalakultam lovacskának."

Manka olyan szavakat mond, hogy "vérfertőzés", és ma előszeretettel játszott koporsós-halottas-Hófehérkéset. Hiába, megfogta őt az Opera.

"Ha Ákos kijön belőle - a fiúból -, akkor lány lesz." (mármint, hogy ebből a fiú-állapotból)

"Inkább ide, kölcsönjöttem hozzátok."

"Azt játszottuk, hogy én vagyok Ákos, és elvesztettem a baromfiudvaron a kukimat. És a mama kölcsönadott egy puncit."

Ez múlt hétvégén a városligeti tónál. Csónakáztunk. Isteni, ajánlom mindankinek. Szeptember 4-ig a ?Műcsarnok kiállítása a tavon, például félig elmerült kisház, tóból ugró lovak, rózsaszín Marx-szökőkút stb. Szórakoztató. Közben roppant kellemes kis kávézó a tóparton, színes babzsákok egy stégen, takatók a fák alatt. Kellemes. Kell-e mondanom, hogy Lenka addig nyüszített, míg a csónakból bele kellett lógatni a tóba. Aztán már csak ott akart fürdeni. Visított, mert megint kegyetlenkedtünk és csak háromszor mehetett be, csak két váltás ruha ázhatott el a Széchenyiből leeresztett vízben, miután már Ákos rugdalózója is Lencsin nedvesedett bekeményítettünk. Hangos fogadtatásra lelt. Olyan könnyű, csendes, békés, nyugodt kislány...De egyéniség. Unnám rettenetesen, ha nem ilyen lenne. Ez utólag olyan jópofa lesz...Addig meg élvezem.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.