Most kezdem el az első különbségeket felfedezni a gyerekek között. Mára például összeállt a kép, hogy Ákom-bákom nem különösebben csípi a társaságot, főképp a tömeget, ellentétben Lénával. Nyűgös volt a Lami bulin, nyüglődött a Vitéz bulin, nem volt olyan Ringató, amin ne sírdogált volna...Viszont ha ketten vagyunk itthon egyetlen könnycseppje sincs, ha hárman vagy négyen, akkor is kevesebb jóval, mint ha többen. Azt hiszem Lencsit ilyen kicsin sem zavarta mások jelenléte, most biztosan nem.

Voltunk ovis nyílt napon is, drága kis Pocak úgy feszített az ovisok között, mindenre hangosan, gyönyörűen válaszolt (énekeltek neki a hagyományőrző oviban), ha azt mondták - az óvódásoknak -, hogy üljenek le, ő volt az első, olyan nagyon óvódásnak érezte magát, hogy majd kicsattant. Iszonyú édes volt. De nem megy semmiféle gyermekneveldébe, erre jutottam. Nem is iratkozunk be. Úgy éreztem, hogy ha lesz olyan (a kettő között, ahova eljutottunk), ami egyenesen elkápráztat és levesz a lábamról, akkor mindenképpen. De nem volt ilyen. Mindenhol volt valami, ami elbizonytalanított...Akkor pedig biztosabb alap a 4 év itthon, mint a 3, még ha nem is vagyok tökéletes (bár ezt nem hinném...), de legalább tudom, mit adok neki, ha néha türelmetlen is vagyok, akkor is talán türelmesebb, mint más még 30 gyerek mellett, és imádom. Mindazonáltal, ha Ákos is megy, akkor intézményt kellene váltania (tehát csak egy évet járna egy helyre), mert egyrészt szeretném, ha legalább ők ott lennének egymásnak egész nap, ha már mi nem, másrészt mégis kényelmesebb egy ovi-bölcsibe hordozni őket, mint kettőbe...

Most, hogy erre gondolok, és a mai felismeréssel, hogy Öcsi esetleg introvertáltabb mondanom sem kell kiráz a hideg, hogy ő kétévesen kerül el itthonról a véres, farkasokkal teli nagyvilágba...Lencsit nem féltem ebben a pillanatban annyira, de ha kicsi Ákos félénkebb lenne, nagyon aggódnék kétévesen egy bölcsiben érte. Akkor neki még fontosabb lenne a szilárd alap, mint egy nyitott, extrovertáltabb Lénuskának. Jááájjj, de nehéééz....

A minap a szomszédban voltunk, ott ahol a nyuszi is lakik. Amikor elbúcsúztunk, Lencsi az állat szemébe nézett és azt mondta: "Köszönöm a vendéglátást, nyuszi!"

Az írtam, hogy együtt ültettünk gyönyörű százszorszépeket, amiket Léna nyomban, aznap este virágtalanított (szár nélkül, csak a fejüket tépte le). Közben viszont az dünnyögte az orra alá, hogy "Mama nem fog örülni...". Tényleg nem örültem.

Ákosnak: "Majd' kiveszi szememből a szemgolyómt". (A ragozás jellemző...)

Pontosan ugyanúgy szoptat egy babát, mint én (mármint én Ákost). Kigombolkozik, "most odaadom az Infacolt, idekészítem a cumit..." Folyamatosan dumál, olyanok is becsúsznak, hogy "a munkatársam is itt volt...".

"Meg nagy leszek, a plafonig, mint a fa, nagy lesz a puncim, megyek oviba..."

Ákom kivételesen, tegnap istenen aludt, csak egyszer kelt föl 8.30 és 6.45 között, ez maga a menyország, egyébként háromóránként szokott. Viszont elképesztő mit tesz egy ilyen nagy alvás, egyébként is nagyon ügyes, de tegnaphoz képest ugrásszerűt fejlődött, olyan koncentráltan fog, hogy csak ámulok. Kicsit aludna két hétig és hallás után megtanulna csellózni...rólam nem is beszélve. Mikre lennék én képes két hét alvás után...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.