Lencsi továbbra is cukorfalat és sokat segített a Mérey-Binet Gyermeklélektan a tegnapi hisztit megérteni. Tudom én, hogy nem akaratos, csak most kezdi megélni az én-tudatát, és az "enyém" is ugyanaebből fakad. Ágostonék itt voltak délelőtt, nem is irígykedett, de ennek megfelelően fel is gyűlt a feszültség. Márpedig frusztráció - regresszió - agresszió, az én olvasatomban tehát hiszti is nyugodtan lehet ennek a következménye. Hát volt is, egy órán keresztül rítt ébredés után, délután. Ebédnél meg megpróbálta lebeszélni Ágót az evésről, amit így összegzett: "Undorítom Ágostont".

Tegnap viszont - szerintem - istenien levágtam a haját, nincs többé az a boglya hátul, mert felnyírtam, de elöl hosszabb, kis '20-as évek. Biztos többet nem sikerül ilyen jól, de most annyira aranyos, hogy nem tudok vele betelni.

Manka kivételesen ma van a Babcséknál (a Vitéz-nagyszülők tökéletes hosszú hétvégéztek a szigligeti alkotóházban, ami az Esterházy kastély maga, korabeli szobákkal, mert Gyuszi dolgozik ott. Csodálatos, a tökéletes hétvégének tűnik), és újabban ezek a napok Ákom-bákommal kettesben úgy telnek...-ez túlzás -, van egy olyan részüük, hogy fekszünk ketten a nagy ágyban, a ropogós óriás paplanunk alatt és nézzük egymást. Aztán mosolygunk, aztán elalszunk. Ez a belefeletkezés olyan jó. Ritkán adatik meg ez az egymásba elmerülés, nem beszélve az alváról, iszonyúan élvezem. És Öcsi sem fázik végre, ellentétben Pocakkal, aki szerintem legszívesebben hideg vízben fürdene, és még véletlen sem marad betakarózva éjszaka, Ákos meg egy kisbéka, aki csak kéttakaróval termó cuccban nem jégkezű, egyébként feltétlenül az.

Gyulánál, Pic és Öcsi dédpapájánál.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.