Ezt Léna kiabálta valamelyik nap...Nagyon kis primadonna. Forgatja a szemeit, rózsaszín mindenekfölött, aztán a piros, minden hatás ellenére. Tegnap például fölvettem egy piros-rózsaszín csíkos pulcsit, amit nézegetett egy darabig, majd megjegyezte, hogy "Jó ruha. Nagyon jó ruha." Ettől úgy elolvadtam, komolyan felér elég jó pasi bókjával. Egy nagyon jóéval. Aztán kicseni a szemfestékemet a szekrényből, amikor ezt szóvá teszem, akkor az a válasz, hogy "Festek. Hagyok neked is." Ez pont a fekete festékem volt és a kádat festette. Közben irtó kedves Ákossal is, de velem is, nagyon tetszett a törölközője, mondtam neki, hogy én is szeretnék egy pont ilyet, mire megjegyezte, hogy "Elmegyünk a boltba, veszek neked is." Aztán még olyanokat is mondott, hogy "Habzsolgatja Ákom-bákom a cicidet. Jól szoptatsz."

Karácsonykor meg, amikor indultunk Szabadkígyósra először életében betettünk egy DVD-t, mert kicsit nehéznek tűnt bepakpolni végre valahára a kocsiba. Persze amikor hazajöttünk kérte a Kockásfülű nyulat, én erre furfangosan mondom, hogy az egy évben csak egyszer van; Karácsonykor, mire ő rámutat a karácsonyfára, hogy "Karácsony van."

Mindeközben Ákos is iszonyú édes, már hallatja az öröm hangjait is, különösen a fürdőszobában szereti a sárga csíkos csempét, meg a piros kanapéért is odavan. És két ajtó között egy piros turbános szoborfejért. Bár a zenélő-forgó csacsik is képrázatosak. 5 kg volt egy hete, viszont a hasa még mindig annyit fáj. Úgyhogy én egy átlagos éjszaka 5 órát alszom 3 részletben. Nagyon szuper. Már három napja nem maradtam fent éjfélig, pedig utálok korán feküdni, még a Lénánál nem törtem meg, de most nem bírtam már. Különösen az cudar, amikor éjszaka szoptatás után visszafektetem és egy óra alatt felkelek tízszer. Vagy kettő alatt tizennyolcszor. Ez kegyetlen. Kínzásnak remek.

Akárhogy is már voltunk csak hármasban zenebölcsödében, kávézni és sétálni, négyesben Operában gyerekelőadáson, szombaton megnéztünk egy kiállítást, ezek mind olyan jók voltak. Egyébként is irtó jó velük, bár egy másodperc pihenés nincs, 150%-os energiával tevékenykedünk minden pillanatban. Nem sétagalopp. De semmiért sem csinálnám vissza. Azért mondjuk aludnék egy hetet. Manka iszonyű édes, folyamatosan beszél, mindenkinek mindenkivel beszélgetnie kell (a rózsaszín kefe beszélgessen velem, a csavarhúzó a ceruzával, a "beszélgessél" vagy "beszélgessenek" instrukcióra). Akkor viszont azonnal darabokra törik a szívem, amikor arra gondolok, hogy Ákom-bákom 2 éves lesz, amikor nekem vissza kell mennem dolgozni és kimaradok ezekből a felejthetetlen szövegekből...Ez a kétéves kor egy kincs. Komolyan, távol álljon tőlem a patetizmus, de ez csodás. Annyira vicces és olyan aranyos. Ahogy beszél, ahogy megy, ahogy táncol (rengeteget, közben a szeme sarkából néz), ahogy gondolkozik. Azt írtam, hogy hogy társasjátékozott először (?), hogy szó szerint vette az utasításokat, miszerint "lépjél" és ő lépett a társasjáték tábláján a mezőre a kis lábával. Csak kerüljön ez a démoni gondolat, hogy ha 9-5-ig dolgozom, akkor én ezekből mind kimaradok majd Ákosnál. Az én gyönyörű, szerelmetes - egyelőre - szelíd kisfiamnál... De ha kereshetnék pénzt, jobban lehetne utazni...messzebbre...ez ici-picit vigasztal...De nem eléggé.

http://nevesincspimpikalandjai.blog.hu/2008/11/21/picur_nagylany_lett#more781373 - itt van a blog Léna héthetes korából. Ezek meg Manka képei kb. ebből az időből:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.