Most már vígan írok, de az elmúlt pár hét a testi kínok jegyében telt. Roppant változatosságot produkáltunk. Bár fölöttébb kellemes meglepetés volt, hogy én 2 hét alatt regenerálódtam a szülés után, minden tekintetben, az utolsó cseppeket is beleértve, de ezután következett csak a jóság...2 napig lubickolhattam a kádban, összes gyerekeimmel együtt, ezt nagyon vártam már, ám ennek gyorsan végeszakadt az övsömörrel. De ez nemcsak afféle ilyen-olyan vacak kis öcsömör volt, hanem egy rendes. A javából. Még az orvos is megsajnált, ahol másodszor voltam mióta Szentendrén lakunk, akkor az előző terhességem után beköszöntő, szintén egzotikus betegségem, az erithema nodosum miatt. Sokkal rosszabbat jósoltak ugyan, mert minimum 3 hetet, de mitán az enyém különleges példány volt, nekem többet. Ehhez képest két hét alat abszolváltam, 2 nap volt kritikus, akkor mondjuk éppen Karácsony volt, de ezt sikeresen átvészeltem fájdalomcsillapítókkal, előtte viszont annyit sírtam, mint az elmúlt 10 évben összesen. (Az elmúlt tíz évben gyakorlatilag nem sírtam, de akkoris.) Szóval az a két nap rémesnek tűnt, úgy fájt, mint a kutya és borzaszó csúf volt. Bármilyen szakkönyv dícsőségére szolgáltam volna. A nyúzott bakkecskeség végre testi valóban is megtalált. Ezek után/közben Léna Szabadkígyóson belázasodott egyik éjszaka 39.4-re, ekkor kicsit bágyadt volt és úgy viselkedett, mint egy beteg kislány. Ez egy óráig tartott, a borogatás levitte 38.7-re, ekkor viszont eredeti virgoncsága is visszatért, szerncsére éjfélkor. Másnap gyorsan meg is állapította a doki, hogy tüdőgyulladás, kapott életében először antibiotikumot, és többé semmi baja nem volt, néha köhögött...Viszont tökéletesen mondja, hogy antibiotikum, bár ez nem meglepő, mert nagyon viccesen és választékosan beszél, az előbb például azt mondta nekem, hogy "látod, nem férsz el", Apukám meséli a telefonban, hogy 100 őzet látott, erre Manka beleszól a beszélgetésbe, hogy "hát, ez fantesztikus"...Szerintem cuki. A testeinknél tartottam. Tüdőgyulladást követte egy menstruálás részemről, mintegy öt hétig bírtam a szülés után. Tenyészcsődör vagyok, egyértelmű. De egyébként ez utóbbi kellemetlenséget illatően elbizonytalanodtam. Az viszont biztos, hogy Tomi elkapta Lénától a valamit és lázas és mindene fáj. Influenza szerű pribék. Nos, most itt tartunk, várjuk a további megpróbáltatásokat, dacolunk velük, és nevetünk rajtuk. Egyelőre. Ákos viszont eddig mindennek ellenáll és szépen csöndben (?) kerekedik, már öt kiló, ami Léna gyarapodásához szokva nekünk elképesztő. Ma pedig 6 órát aludt éjszaka egyben, ami mámorító volt. És ez már másodszor fordul elő a csaknem 6 hét alatt....hm...egyébként egy átlagos éjszakán szoktunk aludni is. Sok részetben keveset. Picur alszik szinte tökéletesen, Ákom-bákom nehezebben, de imádnivaló akkoris.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.