A valószínűleg vírusos torokgyulladással kezdem: tegnap mág vígan mulatoztunk Áronéknál, ahol mindig nagyon jó (például kaptunk vajas-mézes rizstejes kakaót, ott is ebédeltünk, és Áron kosár csipesze Léna favoritja, meg annyi új játék van egyébként is...), majd kettő után elaludt kicsi Lencsi és egy óra kivételével végigaludta az egész délutánt. Éjfélkor olyan forró volt, hogy a hőmérőt nem dugtuk be sehova, csak rátettük, így volt 39 fokos láza. Úgyhogy a második éjszakát az új gyerekszobában együtt töltöttük a galériás - illetve akár galériás, akár emeletes - ágyban. Most azonban csak egy egyszerű baldachinos ágy, amitől nem lett nagyobb a szoba, de jó kuckó, még a nagy piros kutya is bőven belefér még mellénk, amire lázrózsás arccal pici Pocak éjfélkor azért rámutatott, hogy va-va. Közben gyönyörűen esik a hó, minden tervezett program, most belevész, ami pedig igen jól jött volna így karácsony előtt, most viszont nemigen tudok kalkulálni semmivel. A gyereknevelés roppant spontaneitást igényel. Pedig terveztem egy kis időt, amikor Manka nélkül fraternizálhatnék egy kicsit az angyalokkal...Nem beszélve a karácsonyfa-állításról, amikor jól kitaláltam, hogy majd a szüleim elviszik a Bábszínházba a Diótörőre, amíg itt az angyalok, ugye...na sebaj, az angyalok nyilván megoldják.

Pedig múlt hétvégén például Picur egyedül volt Apukámmal Grylluson, ahol csak az utolsó 5 percben randalírozott, addig figyelt, közben gyakran piszkálta az előtte ülő gyerek haját, fölment a színpadra és táncolt és tapsolt. Meg dödöllét evett a karácsonyi vásárban és bebújt a karácsonyfa alá, szintén Apával.

Egyébként változatlanul elképesztő manővereket produkál, a kádból kimászik a mosógépre és feláll, illetve a kádból ki, mosdóba be, ott ácsorog egy kicsit, majd átlibben a pelenkázóra. És én két csecsemőszínház-jegyet is lefoglaltam a Kolibribe, de a doktornő eltiltott minden közösségtől...Értem-értem, de olyan jó lett volna. Így marad a mézeskalács sütés. Meg a jó nagy hó.

A zenebölcsödében - ez is közösség, jaj nekem - pedig sajnos Lencsi irígykedik...Ha bárki gyerek hozzáér a gyűrűmhöz vagy a táskámhoz, azonnal hatalmas hangon óbégat, de múltkor már akkor is, ha a székhez nyúltak, amin a táskám volt...Mi lesz ebből? Próbálom szépen magyarázni, hogy legyen jószívű, de meg sem hall. Ha meg erőteljesebb vagyok, nincs zenebölcsi, mert elkezd bömbölni, ezt nem tehetem a többi kisgyerekkel...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.