Csak gyorsan pár szót:

A Mikuláshoz már csak a hó kellett volna...Olyan aranyos volt, úgy meglepődött az ablakban lévő csomagokon! Énekeltünk a Mikulásnak, nagyon vártuk és jött...

Léna tökéletesen figyelmen kívül hagyta a csokimikulások (hogy kell ezt írni?) csomagolását, azonnal befalta volna az összeset. Bár gyömöszölni is jó őket.

A testvérhegyi Mikulás felé a hegyre gyalogolva gyakorlatilag végig zokogott, a tábortűz kicsit elmulasztotta a valószínűleg fogfájást, a Mikulás, meg a krapuszok is kicsit, de alapvetően elég nehéz volt ez a jó kis kirándulás, pedig ott voltak a Katiék is meg Réka-Soma a zenebölcsödéből, meg volt forraltbor és tea csak úgy, de az a fog, valószínűleg nagyon-nagyon fáj (mindazonáltal kint van a 9., az első örlő! Még vérzett is, amikor a pászka kibújtatta...). Aztán amint leértünk a sötét rengetegből, elmúlt a baj, a szentendrei dödöllét a karácsonyi vásárban pedig meg már vígan ette, székről állva.

Közben még mindig díva-bioritmus. Kb. 11-től reggel 10-ig, 11-ig, 3 körül ébred, akkor vagy csak átjön (jó, átviszem), vagy kap egy kis anyatejet és átjön.

Még mindig nem vagyunk beoltva influenza ellen, még mindig a nem felé hajlunk, persze elbizonytalanodásokkal, aztán meg majd jól meghalunk. Akkor ezzel a vidám felütéssel zárom is. Na jó, az még fontos, hogy remekül rázza a fejét ha nem, újra integet, simogatja először a saját haját, majd másokét (kérésre), és hoz-visz mindent, ha kérem. Iszonyú aranyos sürög-forog, totyog, most éppen a hintás babáját hintáztatta egész nap, öleli a lábam, imádom.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.