Nekem ez mérföldkő: múlt héten Csencsi igazi kávézós partneremmé avanzsált, ami nekem óriási öröm, tekintve, hogy a kávéház fölöttébb fontos része az életemnek. Rettenetesen szeretek kávézóban ülni és tejeskávét inni például mignonnal vagy meleg tejet vagy kakaót, vagy délután rosét inni rokfortos lepénnyel. Persze az Eckerman volt minden dolgok kezdete, vagy még Szeged? Na mindegy is. A lényeg, hogy kicsi Lencsi mellettem feszített, irtó büszkén, egyedül a felnőtt széken, mindkettőnknek külön-külön meleg croissan, sajnos csak egy kakaó, pedig abból is kettő kellett volna. Egyre jobban szereti. És olyan aranyos volt, úgy örült, hogy így...

Aztán leautóztunk Anyával Szabadkígyósra, ahol egész napi "nem szabad aludni" után gyakorlatilag háztól-házig szunyókált, Szabadkígyóson is irtó ügyes volt, és nem esett le a lépcsőről, amitől rettegtem. Azonnal megtanulta, hogy hol a vadkacsa és mutatta, tobzódott a játékokban, aminek a csúcsa a majom volt, akinek a kezében lóg egy cumi. Ez a majom elképesztően megragadta Lénát, nyilván a cumija miatt, így hordta:

Anda baba pedig rém gyanús volt. Miután majdnem akkora , mint ő, szerintem nem volt egyértelmű, hogy hova sorolandó, a babák, vagy az emberek közé, mindenesetre szemmel kellett tartani, mert sosem lehet tudni. Egyértelműen kicsit félelmetes volt, de azért izgalmas is, úgyhogy biztos, ami biztos őt is megkínálta a majom cumijával, pedig azzal nem kínált babát, csak naypapát, nagymamát, mamát. De megúsztuk, Anda babának belopta magát nyilván ezzel a gesztussal a szívébe, és ártalmatlanította. Remélem örök a barátság.

Én meg előszedtem a padlásról a régi játékaimat, teljesen magával ragadott az extázis, olyan baba teáskészlet részeit találtam, amit kétéves kormban kaptam, a műanyag állatokkal együtt, amik szintén megkerültek. Nem beszélve a gyönyörű építőkockákról, isteni, különleges fa kirakókről, építőjátékokról, az összerakós hordóról, amilyen a Lénának már van, nekem ez kánaán volt. Mármint kincsesbánya az újrafelfedezés, a gyerekkorom. Csak akkor volt ijesztő, amikor színültig lett a kád a naggyon poros játékokkal, de megérte. Kár, hogy Pic-mic megint éjfél körül alszik el (most éppen egy széket vonszol), akárhogy nem hagyjuk délután aludni (kétszer sikerült bent babakocsiban elaltatni, még mindig messze vagyunk az ideálistól, de igyekszünk). Szabadkígyósról viszont a tökéletes vonatutunk volt Picurral kettesben, 2 és 3/4 órából, kettőt az autósülésben aludt, a többit nézelődtük és játszottuk. Erről nem is álmodtam. És ma elmentem Bécivel a Zeneakadémia búcsúztatójára Beethoven-koncertre a Filharmonikusokkal, ami gyönyörű volt, rengeteg emberrel találkoztam (még Bíborékkal és Péterrel is, meg Antival, meg Krisztáékkal, meg Aidáékkal és Gabennel), kicsit kávéztam is, és esőben én egyedül vezettem. Olyan jó volt az egész!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.