Például rettentő határozottan mutatja, hogy mit szeretne. Általában a cumis vödröt és a köményes kekszet. Aztán, ha azt mondom, hogy tapsoljon, akkor nagyon édesen megteszi, a kutyák ugatására válaszol, hogy "ba-ba". Néha kérésre is ugat. Persze, ha valami nem tetszik azt ellentmondást nem tűrően kifejezi. Mostanában éjszakánként az az új kellemes divat, hogy amint leteszem az ágyba felsír, bár a cicimen már bőszen aludt. Ez nem teszi könnyebbé a pihenést, bár csak kétszer-háromszor kelünk, de nem dugom ám vissza az ágyba 5-10 perc alatt, hanem kb. 3-4-szer próbálkozom, és még így is gyakran a mi ágyunkban kötünk ki. Persze Manka itt már újfent remekül alszik, kezét-lábát szétdobva, mi meg a falhoz tapadva, én végig éberen, Tomi fázva, mert Picur kegyetlenül lehúzza a takarót elsősorban magáról, de olyan hévvel, hogy a papáján sem marad. A zenebölcsit mostanában nem bírja végigülni, mert menni-menni kell, én meg ott nem vagyok hajlandó vezetni, mert azt gondolom, hogy a többieket zavarja, hogy mi a kör közepén kóricálunk, úgyhogy bömbölés lesz ebből, és kik kell ódalognunk megnyugodni. De remekül megy a kis Tigris, már 10-12 lépést teljesen egyedül, nyilván minden attól függ, hogy miért kell gyalogolni.

Ezen túl megint meggebedek annyira szeretnék utazni, világot látni, ismeretlen nagyvárosokat, tájakat, keletet, nyugatot, bármit, de borzasztóan...Aztán még olvasom a Funtineli mellett a Mesterkurzus sorozatból a Sorsdöntő találkozásokat (Popper-Ranschburg-Vekerdy a gyerek szülő kapcsolatról), és csomó hasznos dolgot találok, valamint megerősítést, hogy nem szabad sírni hagyni, hogy válaszolni kell a hívásra stb., mert bár emlékezni persze, hogy nem emlékszik semmire majd, de a jelleme most alakul, az első 1,5-2 éven múlik, hogy agresszív lesz-e, szorongó, vagy biztos kötődéssel a háttérben, magabiztos, nyitott és kreatív. Az még nem derült ki, hogy hol van az a határ, amikor már hiszti és nem "biztos kötődés-építés". Talán egy következő fejezetből...

Ezt a csodálatos kimonót Bécitől kapta Picur szülinapjára, egy török tervező lány csinálta. Bayan-hippo a márkaneve, azaz nő viziló. Hiába, a török szókincsem....jaj, Törökország, utazás...szörnyű...ez olyan, mint egy függőség. 23-án megyünk Ábrahámhegyre, onnan pedig a mai reggeli eredményeképpen egy napra Bécsbe. Remélem valóban így lesz, mert már ez is enyhítené, a szomjúságomat. Meg Jemen. Ha most választhatnék, odamennék. Elképesztő színes ország, hihetetlen - számomra semmihez nem fogható - építészettel, irtó változatos tájjal, nagyon keveret népességgel, hmmm...vagy kelet, úgy vágyom most Távol-Keletre is, persze Közép- és Dél-Amerika is ínycsiklandó. Na mindegy. Szóval az isteni kimonó:

De múlt hétvégén menéztük az Almodóvar filmet, ebédeltünk a tökéletes Dunapark étteremben a Szet Isván parknál (isteni bauhaus az egész, jó a kaja, és végig ránk sütött a nap). Valamint szerdán egész nap itthon volt a Tomi, ami olyan feltöltődés volt, hogy csuda. Végigsétáltuk a fél napot, Bükkös-patak partján elmentünk homokozni, fudge-os palacsintát enni, bőrgyógyászhoz nem jutottunk el Lencsike ekcémájával (de nem olyan vészes), viszont beiratkoztunk jövő szeptembertől az egyetlen szentendrei bölcsödébe (hogy vissza tudjak menni dolgozni, dehogy akarok, csak az a huszonvalahányezer gyes-gyás vagy mi, nem visz közelebb Jemenhez, de még egy jó kis ebédhez sem), éppen csak több, mint százan vannak előttünk a várólistán, de gyönyörű tiszta, szép, van egy csomó játék, szóval most nem kellett sírni, mert azt hiszem itt lehet jó a kicsi Pocaknak. Még az út is gyönyörű a patakparton, majd át a mesés Művész-téren. Meg játszóházban is voltunk, a Tomboldában, ami valójában egy magán óvoda, így csak 4-6 óráig lehet menni, viszont csak mi voltunk. Akad egy óriás labirintus-csúszda, ezer kisebb-nagyobb labda, mászóka meg Tarzan-hinta, tehát a kétemeletes - ööö...- tombolda, de játszhattunk az óvoda játékaival, ezt mindketten nagyon élveztük. Én szeretek óvodában lenni. És megint olyan szimpatikus mentalitásba botlottunk, nem tudtak visszaadni, ezért nem kellett kifizetni, a múltkor az antikvárius kölcsönadta a könyvet, a könyvtárban szintén csak úgy odaadtak egy dvd-t...Egyébként csak télen jó a játszóház, játszótér helyett, de akkor nagyon. Most ki kell teregetnem. Manka Tomival Erzsébeten egy kicsit.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.