Éjszaka mindig olyan sok minden jut eszembe, amit feltétlenül le kell írnom, de reggelre elillan. Az biztos, hogy mostanra már egyértelműen integet és pá-pá-t mond hozzá, fogalmam nincs honnan vette, mert ezt tőlünk nem látja. Integetünk, de pá-pá, az nincs. Én a papát mondom gyakran ugyan, és elég kicsi a különbség, de ez összetéveszthetetlenül összekapcsolódik a búcsúzással, meg az autó indítással. Nyilván ösztönösen megerősítjük, mégha mintát nem is adtunk. Szóval az első szó...nevezzük ezt szónak...

Minden kutyától extázisba jön, sikongat és integet nekik két kézzel, csöndben megjegyzem a macskáknak is örül, de ezt igyekszem nem megerősíteni. A kutyáknak egyébként is sokkal jobban. Irtóra örül még a zenének, és kerek szemekkel néz, ha táncolok.

Viszont 3 napja 7-kor kel, de tegnap 9-kor kisebb noszogatásra elaludt, és 3 napja csak 1-2-3-szor ébred. Bár tegnap hajnapl háromkor arra lettem figyelmes, hogy boldogan játszik az ágyban. Csak aztán hamarosan társaságra vágyik. Minden esetre az új 7-es keléssel, már megint nem tudom, mikor és hogy eszünk, de az biztos, hogy 7-kor el kell kezdeni fürdeni - különösen, ha erre nincs lehetőség, pl. nem otthon vagyunk -, mert a hétvégén kétszer a kocsiból egyenesen az ágyba került, mély álomba zuhanva, piszkosan, vacsora nélkül, mert egy eseménydús nap után elnyomta az álom és nem sikerült időben itthon lenni.

Szombaton Anyával volt Pic-mic - mi kerti partin Tordason -, és azon kívül, hogy játszóterezett a Marczibányi téren és rendületlenül rótta a lépcsőket, nagyokat kacagott azon, hogy felteszegette Anya lábára a papucsot, mind a kettőt, és ez fölöttébb vicces volt.

Ó, és múlt hétvégén pedig rendes biciklis gyereküléssel - és Lencsivel - kerékpároztunk végig a Dunaparton Leányfalura a játszótérre (Mankának nagyon tetszett a biciklizés, Tomi meg remekül vezette a Tóniék - mi ez...? vasparipa? (szóismétlés elkerülés végett...) - ööö...nem érdekel - biciklijével...Nesze neked stilisztika. Visszafelében pedig a Határcsárdában ettünk, ahol cigány húzta a Léna nagy örömére. De nincs gyerekszék...(Micsoda szempontok...).

Tegnap húztam neki igazi ágyneműt, szerintem roppant csábító, ágyba hívogató, illatos és ropogós, hátha ez hiányzott. Bár a takaró is vattacukor-puha volt. Plusz babzsák-kacsát szagosítunk, ami azt jelenti, hogy a babzsák-kacsa velünk alszik, hogy papa-mama illata legyen, amitől a szakirodalom szerint majd fantasztikus jól alszik a kis Manka. Csak estére kimegy belőle az illat, így egy hete mi alszunk a babzsák-kacsával.

Szakirodalomról jut eszembe, végre valami elfogadható (Suttogó és Dr. Spock után, amik nekem nem segítenek) Ranschburg Jenő: Szülők könyve javasolt két jót. Például azt is írta, hogy az olyan típusú gyerek, aki nappal alszik jól, mert kell neki a háttérzaj (éjszakára javasolt az ún. fehér zaj, pl. óra, metronóm stb.), éjszaka viszont kevésbbé alszik békésen, mert csönd van, és nincs inger elég, azért kel föl-föl, hogy legyen. Majd ő csinál. Tehát unja az éjszakát. Szerintem a Léna unja az éjszakát. Én nem. Summa summarum, akik ilyenek, azok R. J. szerint inkább exkrovertált típusok, míg az ellenkező magatartás introvertált gyereket prognosztizál. Aki a nyugalmat, békét szereti, nem a pörgést. Az biztos, hogy Manka odavan a nyüzsgésért, ha történik valami, az neki mindenképp élmény. Tegnap megnéztük a Zichy kastélyban a Kobuci kertet, közben belecsöppentünk egy koncertbe, rendesen sétáltunk, Tomi az egyik kezét, és a másik kezét fogtam, és ez jó volt....Valamint úgy tűnik - talán ez is megerősítheti a Ranschburg-elméletet - ha egyáltalán ez jelent valamit ebben a korban, és nem változik még, vagy nem életkori sajátosság -, hogy nem egy visszahúzódó gyerek, nem üldögél csöndben, a háttérbe húzódva, hanem folyamatosan a középpontban kell lenni. Ha valami nem sikerül, akkor elég rövid próbálkozás után, inkább verbalizálja a dolgot, azaz azonnal "odarendel" valakit, hogy segítsen. Én birom ezt a gyereket. Nem csöndes, nem "könnyű", de legalább temperamentumos, szenvedélyes és nagy a szája...nagyon barátságos, mosolygós és nyitott. És rettenetesen szeret enni. Imádna mindent megkóstolni és könyörtelenül kér mások ételéből (igyekszem erről lenevelni...). Már kétszer ivott kakaót cumisüvegből. Egy kicsit. Azért cumisüvegből (a kakaót azt bezzeg issza cumisüvegből, vizet nemigen, azt pohárból), mert gondoltam így veszélytelenebb. Ebben tévedtem. így is minden kakaós lett, de egyelőre úgy tűnik nincs tejallergiája.

De az éppen most olvasott regényemet is ajánlom - bár nem a gyereknevelésre -, Joyce Carol Oates: Luxusvilág. Régen olvastam ilyen jót. Sajnos babakocsi tologatás közben nehéz elkapni a betűket, pedig alig várom, hogy a kezemben legyen...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.