Kis örökmozgó, folyton-folyvást izeg-mozog, ma bemászott a babakocsi kosarába,

a csúszdán persze lefelé is csúszik, de fölfelé mászni sokkal viccesebb, kapaszkodik a létrára (Anya segít neki, ez egyelőre még sajnos nem megy egyedül...), naponta négyszázszor a fotelre föl- és le, közben egyszer fejjel lefelé sikerült megérkezni, de odaseneki, máskor meg - amikor éppen a támlájára akart feljutni - mellélépett, az hangosabb volt, de egy kulcs, vagy egy toll, netán egy telefon itt is csodákat tesz. A mamája első húslevesét boldogan falja, de a sajtos-krumplis felfújtat is...mindent...és sokat. Tomival olyat játszik, hogy kidob a kádból százszor valamit, mindannyiszor megkacagtatja, amikor kiesik és Tomi visszadobja. Ma fél 10-ig aludt, tegnap is, de ma is csak fél 11 körül alszik el és éjszaka megint párszor háromnegyed-egy óránként ébred, viszont Ábrahámhegy után végigaludta az éjszakát. Sőt, ott is egyszer, úgy kimerült a starndolásban, az öt gyerekben,

Itt azért sír az én kis legkisebbem, mert megbotlottam és Ő megijedt. Egyébként: Lencsi, Gréti, Mirkó, Sári, Barni

az autókázásban, majd vasárnap miután megérkeztünk, még gyorsan átmentünk Tahitótfaluba a Kristófékhoz unokatestvértalálkozóra. És egész jól autózott most, ámulattal nézi a nagyobb gyerekeket, persze a Balatonon napközben az is előfordult, hogy mind az összes kicsik aludtak, Mankát kivéve, de akkor is jó volt, még ha 4 lány és 5 gyerek össze-össze koccan néha. Gondolom ez ilyen sokaságban így normális, és tulajdonképpen alig volt feszültség, az is csendes és rövid. Viszont együtt voltunk, végre többet beszélgettünk, sőt még olyan is előfordult, hogy gyerekek nélkül boroztunk, Kati istenieket főzött, és sok szeretem-ember volt körölöttünk...

Az én újsüttetű munkámban egyre kevesebb a motiváció, de még próbálkozom. Mindenesetre volt egy csodálatos napom - több is, de ez nagyban elütött egy mostanában megszokottól. Pic-mic a Nagymamájával Erzsébeten volt egész múlt csütörtökön, én meg olyan voltam, mint egy igazi nagylány. Sütit reggeliztem igazi kávéval egy új kávézóban a Váci utcán, majd végigjártam az összes szívemek kedves ruhaboltot (nem eredménytelenül), ittam egy turmixot a Gödörben, találkoztam a Verával (iszonyú édes ajándékot rajzolt nekünk a Tami szülinapomra), végigsétáltam az Andrássy úton és végre számbavettem az új üzleteket, átnéztem a fél Opera antikváriukmot (újfent nem eredménytelenül), megebédeltem a Bombay Express-ben az Andrássy úton az embereket nézve, majd bementem egy régen sokat látogatott ezüst boltba az Oktogonon. Hát...mámorító volt. De régen vágytam egy ilyen napra...Úristen. Éééés. Non plus ultra: holnap is hasonló: drága kincsemért holnap megint jönnek a Nagyszülei, megint megy kirándulni...én meg...azt csinálok amit csak akarok. Őrület!!!!!! Mesés. De persze a drága kicsi Lénával töltött minden perc is az, iszonyatosan édes, kis cukorfalat, maga a huncutság, és olyan, mintha egyre nagyobb élmény lenne vele lenni, mert már olyan kis cinkos. Kis cimbora. Viszont még hagyja, hogy szeretgessem, amit ki kell használnom, mert biztos egy idő múlva már nem fogja szeretni, én meg ácsingózhatom majd, hogy megölelgethessem a kicsi kislányomat, és arról, hogy meséljen magáról, mondja el mit gondol...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.