Nagy táncolás után (Rutkai Bori és a Hébe-Hóba Banda Vacka dalára) Picurt elnyomta az álom, úgyhogy gyorsan írok. 4 napig voltunk Ábrahámhegyen Tomival, Mankával valamint a Szüleimmel, és nagyon jó volt. Lencsi nagyvilági életet él, vendéglőben tócsnit (ez Balaton-felvidéken tócsi - érdekes) eszik, otthon kolbászt, hattyút kerget

és 9-kor kel (mostanában többször 9-kor, mint előtte, így ébredés után 3 órát szeret fent lenni, aztán még zavaros, hogy hogy jó...), Balatonban kacagva lubickol, vadul pancsol,

szalonnát süt (a nyársat még nem bírja el), kutyán lovagol, sütkérezik az idegenektől bezsebelt bókokban, Ernőéktől lángosért, palacsintáért esdekel (és persze megkapja), ha szégyellős húzogatja a vállát (ezt Kriszti vette észre, hogy Áron nem csinál ilyesmit, nem is csoda, mert ez nagyon kislányos, sőt, primadonnás). Én kéjnőkről és kéjkórtani intézetekről olvasok az egyik szülinapi nagyon jó könyvemben (Éjjeli lepkevadászat) és közben készülünk újfent Ábrahámhegyre (ami - számomra most derült ki - valójában Badacsonyörs), de most az Évi-Mirkó, Laura-Barni, Kati -Sári-Gréta csapattal. Tomi szegény dolgozik, mert költözik a vállalata. Közben 31. szülinapom is volt, ez kicsit hátborzongató, meg akadt kellemes nyári este itthon a teraszon Tomival, Évivel, Laurával, Attilával rosézva és mézespálinkázva, miközben drága kicsi Pic-Mic békésen aludt az ágyacskájában, hagyván a papáját meg a mamáját vidámkodni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.