Egy őrült buli...

Jó volt!!! Szinte minden félelmem tova...A repülőút Mankának meg sem kottyant, néha nyekergett egy picit, de inkább, mert egy szűk helyen kellett rostokolni hosszan, és egy idő után már a hányós zacskó csörgetése sem kötötte le. De odafelé végig aludt (két órát), visszafelé nem...Persze minden nyekkenésnél azonnal röppent a cici a szájába...Sokat szoptattam, nem mondom, hogy nem...

Próbálom koncentráltan, időrendben, tőmondatokban, mert mindjárt hazajön a Magdi a kis barnabőrű unokájával és akkor lehet, hogy abba kell hagynom.

Szóval hajnal háromkor indultunk a Fillér utcából, remek volt. Lénuska érthető módon aznap kissé nyűgös volt, én kicsit frusztrált és enyhén kétségbeesett, hogy ez így marad, valamint, nem mondom, hogy nem idegesített felettébb, hogy úgy tűnt, hogy mi ebből a szállodából ugyan ki nem megyünk, hiába keltette fel a Lonely Planet messzemenően az érdeklődésemet, még a szálloda halljáig sem jutunk el. De nem...Szuperkirálylány ügyesen legyűrte a repcsit, túlélte az első napot, fittyet hányt a pofa klóros vizeknek, imádta a tengert:

Legelső lépések a tengerben...

(először kicsit méregette, de karonülve bejött velünk, visongott és olyan izgalomban volt... Menőmellényben egyszer, kicsit nagy, nem tetszett neki, szerintem az, hogy kevéssé érzi a védelmező felnőtt testet, meg a vizet). Hatalmasokat pancsolt és csapkodott a medencében, felettébb érdeklődött a medencében lévő valamiféle csavarok iránt, tapicskolt a homokban, végig kenyerezett minden reggelit és vacsorát a kis etetőszékében, imádta a nagyszüleit. Csendben megjegyzem, hogy megmagyarázhatatlan módon sokkal inkább volt "menetrendje", mint itt, varázsütésre aludt a babakocsiban, éjszakénként egyszer-kétszer kelt és persze evett, mint egy kis farkas.

A sláger a hordós játék, elsősorban a berakosgatás. Például cumi be a félhordóba és onnan beönteni a szájába. Remekeül cuppog, meg berreg, iszonyú édesen versenytsikoltozott Anyával, hangosan kacagva, Tunéziában ült fel először hasonfekvésből, azóta már könnyedén. És simán feláll a kiságyban, gyakorlatilag lehetetlen leültetni azóta, hogy tud állni. A kúszás még mindig nem a kenyere, főleg, hogy ha sikerül is legyűrnöm, akkor is felül. De kitartóan próbálkozunk...hm...nem olyan kitaróan, de próbálkozunk. Ö...Próbálkozunk néha.

Aztán még a nyaraló szülők (mi) ejtőernyőztek a tenger felett motorcsónakkal, meg kb. háromszor bementünk Sousse-ba és Port El-Kantaoui-ba napközben.

Egyszer megpróbáltuk este is - első este -, annak csúfos vége lett. Előtört a szeparációs szorongás bömbölő szörnyetege. Szegény kicsi Léna boldogan játszott, amikor elosontunk már jóval fürdés, vacsora után, amikor egyszer csak realizálta hogy eltüntünk...

Rettenetes könnyzápor és óriás zokogás tört ki, a szüleim rohantak az egyszál pelenkában lévő, őrjöngő Lencsivel utánunk, Anya kiabálja Apáak, hogy fogjon taxit, hogy utolérjenek, közben rájön, hogy egy pelenkában mégis hűvös lenne üldözni még Tunéziában is, így vissza a szobába, amikor is egyszercsak felbukkant a club-dance, és az igen aktív animátor-csapat a színpadon, és Pic-mic bánatát egy pillanat alatt elfújták.

A szállodánk medencéje (Hotel Marhaba)...és itt ment minden este a show. De Mankát ez csöppet sem zavarta...

Az első nap ettől is kész voltam ám, hogy ez a fajta nyaralás nagyon nem az én műfajom, club-dance, vizi-aerobik, animátorok, este kareoke, nemzetközi konyha, a hét párja/lánya/pasija választás, punnyadó turisták - báááá....de aztán boldog voltam a tengerrel, a medencével, a csokis fánkkal, a grillezett tengeri herkenytyűkkel, az ejtőernyővel, láttunk mégis egy csomó mindent, utaztunk országon belül is, ketten is voltunk a Tomival, sokat olvashattam, Léna egész nap boldog volt és játszott, de nem nekem kellett mindig lekötni, sőt nekem csak ritkán kellett, Tomi egész nap velünk volt,

semmi félelmem nem igazolódott be azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogunk sok-sok év után együtt nyaralni a szüleimmel, tökéletesen gördülékeny volt monden, remek kooperáció, semmi konfliktus, úgyhogy tényleg jó volt...

Tulajdonképpen az első napos aggodalmamhaz képest 3 városba is eljutottunk Sousse-on kívül, bár nem kettesben a Tomival, mert a vasárnapi riadalom után ezt nem mertem kockáztatni, de öten béreltünk egy kocsit, persze babaülés nélkül, Léna nagy örömére. Nem szenvedheti ezt modern vívmányt...Így nem is volt semmi gond, annak ellenére, hogy Szentendre-Budapest táv is többször nyafogós, mint nem, vagy legalábbis majdnem, Afrikában az autózás is vidám, beültünk, nézelődött, játszott és aludt, mint a tej. Hátul, Anya és én közöttem, keresztben. Nem akartam hinni a szememnek, hogy ez Tunéziában miért megy, és otthon miért nem...

 Minden esetre eljutottunk Mahdiá-ba, Sfax-ba és El-Jem-be, jó későn értünk haza, de úgy élveztem, eltekintve attól, amikor egyszer sokkot kaptam, mert a sfax-i szukban egy szembejövő idegen váratlanul szájon csókolta a Lénát. És akkor nem tudtam, hogy ez normális, később a szállodában is meg fogja ugyanezt tenni egy másik (gondolom nem ugyanaz) tunéz. Én persze frászt kaptam, kicsit később majdnem idegösszeroppanást, mert egyre nehezebben viselem, ha a kis stramm indiánlányunk szívettépően zokog. Ekkor csak azért tette, mert elfelejtettem megetetni. Egyébként igyekszem jó anya lenni. Tényleg. Bár Anyukám szerint életveszélyes a lakásunk, ekkor megint elbizonytalanodtam, hogy meddig tudom életben tartani az iszonyú édes, majdnemmindig vigyorgó Picurt, mert kettéhasad a feje valamelyik bútor sarkán, elrág egy elektromos vezetéket, vagy lenyel egy gombot, amit természetesen tegnap Anyukám az ágyában talált - éppen miuán felelőtlenségünkre utalt erősen. Tudom mikor, és hogy esett le, miről az a gomb, tűvé tettem érte mindent, azt hiszem tökéletes alakalmat választott a megkerülésre, mert esküszöm nem tartok gombokat a Léna ágyában, hogy ezeket jól lenyelje és azonnal megfulladjon.

Evett sajtos melegszendvicset, megvan a harmadik - az afrikai - foga. Természetesen Tunéziában ez is fájdalommentes. De azóta már a negyedik is kibújt egy picit.

 papucsok...ez a kép még hosszabb, de úgy látszik nem kicsinyítettem le eléggé

szerintem hasonlítanak

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.