A kis farkasunk nagyon készült; 21.20 és 7.30 között csak egyszer ébredt, persze a misére nem értünk oda, pedig szándékunkban állt. Felkaptuk a Natalia-féle, Kláritól kölcsönkapott gyönyörű rucát, az eső épp elállt (akkor is esett, amikor kiléptünk a kórházból), a család nagy része már a Péter-Pál templomban, Apával éppen összefutottunk, amikor parkolt a ház előtt és gyorsan le a hegyecskénkről.

Marcitól kölcsönkapta Sziszit, a pingvint - tetszik neki...

A mise még javában tart (milyen sokan vannak - Ritáékkal is összefutottunk), Gyula, Kálmán kint üldögél a templom előtt, közben befutnak Kláriék, Balázsék, (Gáborék véletlenül 11-re jöttek), Juditék.

Majd a ceremónia végén mindenki be, van még egy baba is, de ők késnek, és a mi sisere-hadunk mellett elvesznek. Félúton azért a kolléga-baba is bekapcsolódik. György atya nagyon szimpi, kedves is, meg vicces is, Lénuska végig kommentál, gyakorlatilag be nem áll a szája, de nem sír, cukorfalat. (Előtte utközben aludt még egy picit a babakocsiban). Elöl ülünk öten (Léna, Anita, Kristóf meg mi, Bianka megbújik a hasban, még talán 5 hétig).

Itt megint kevéssé vagyok szép...a többiek viszont igazán hercigek :)

Szent Heléna ( hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Ilona_cs%C3%A1sz%C3%A1rn%C3%A9 )a védőszent (az ő napja augusztus 18.), így Nénó névnapja július 31. Heléna napja. Picur nagyon ügyes, vándorol ötünk között kézről-kézre, Anita tartja a víz alá, Kristóf törölgeti, Léna belelógatja szépen hátra a fejét a tálba. A pap meg is dícsérte, hogy milyen stramm.

Aztán mindenki föl a Dalmátba, Gizi már vár, Csencsi kicsit kezd nyűglődni, Magdi sétál vele körben, el is alszik gyorsan, mindenki nagyon aranyos, isteni ajándékokat kap a már bárány-gyerek. Például egy olyan fa Máriát a Kisjézussal Erzsiéktől, amit a Klári nagymama festett, a Pali lombfűrészezett körbe (még arra is emlékezett, hol van benne egy kis hiba - a lábánál, de szerintem nincs is), és Apa festette rá hátulra, hogy András. Paliéknak is van egy ilyen. Meg a szüleimtől ezüst angol kiskanalakat is kapott Nénó a 19. század végéről, 20. század elejéről, vágott végűt, hegyes orrút (ez azt jelenti, hogy nem kopott). Meg csodás nagyon-piros sportkocsit a Vitéz nagyszüleitől, meg ugatós játékkutyát Anitáéktól

(nem tudja levenni a szemét róla), Fanni meg varrt neki óriás, puha kutyát, négyszer akkora, mint Pic-mic. Bettitől Zsolnay Hófehérkés készletet, alig várom, hogy használhassa, meg hangjegy medált a zenész Balog-családtól, mert a zene világnapján született, meg különben is, nem győzi figyelni a hangokat. Egyháztől réklit, emlkék-gyertyát, keresztlevelet. Magdi írt még egy olyat, hogy persze azonnal meghatódtam, leírom, hogy nehogy elvesszen: "Imádkozz, mintha minden Istenen múlna és cselekedj úgy, mintha minden Rajtad múlna." Meg sok babaruhát, kis balerinát, könyvet, és nem utolsó sorban egy egész hatalmas családnak tízórait a Dalmátban Apától...istenien nézett ki a rétes. Léna kapott babzsákon tejecskét és pogácsát. A többiről nem tudok...

A legvégén, még kb. kettőig itthon egy búcsú fél-egy óra üldögélés a nagyszülőkkel, meg Anitáékkal és az újdonsült kutyáinkkal (nem, nem igaziak, a fent említettek). Szóval a tökéletes keresztelő, álmodni sem álmodhatnánk jobbat...És ha most Manka kialudta magát, akkor én úgy elmennék Aquincumba Florália ünnepre, ahol minden a hagyományok szerint zajlik, és újra él a város...Meg nagyon éhes is vagyok. El tudok képzelni egy római malacsültet például..

Ez egyáltalán nem keresztelős fotó. Egy pelenkázós, nem stílszerűen. Sajnálom. De olyan édes kis hegyes popsija van.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.