Tiszteletteljes kérésem mindenkitől, aki olvassa a blogot, hogy ma éjszaka gondoljon ránk, hadd aludjunk egy kicsit...Megint háromnapja rémesek az éjszakák, nem tudom miért...Bár tegnap már kihagytuk az anyatejet ebédnél (10.30 után 5.30-kor szopott!!!) és semmi baj nem volt (ma sajnos elfelejtettem a hozzátáplálás eme következő fokozatát), egyébként 4 órát is bírja két evés között, hármat mindenképp, de éjszaka 1,5 (!) óránkánt keltünk, legjobb esetben is kétóránként és mindezenközben virrasztottunk egy kellemeset, fél 3-tól ötig, mindhárman...rémes. Kész vagyok...Nappal még egész jól bírom, de reggel fölkelni 7-kor rémes, rettenetes, ha nem lenne a vaníliás krémtúró biztos nem menne. Szóval szeretnék aludni...nagyon...

Pont arról beszéltünk ma a Krisztivel, hogy neki az első hónapok voltak nehezek (mert Áron hasfájós volt), nekem viszont most azt hiszem fárasztóbb sokkal. Az első hónapokban az történt, amire számítottam. Viszonylag kiszámítható volt, hogy háromóránként kelünk, eszünk, és ezt is történt. Most viszont számomra ismeretlen okokból ébred éjszaka, keservesen sír, nem tudom, hogy a hasa, a foga, a mozgásfejlődés, a front vagy mi a csoda. Nem hinném, hogy másfél óra után éhes. És ami nagyon kifáraszt, hogy nem látom a tendenciát. Azt mondták, hogy majd ha háromhónapos végigalussza az éjszakát, majd ha eléri az öt kilót, majd, ha hozzátáplálunk, majd, ha eszik húst...hát nem...ez annyira nem bíztató...kezdem elveszteni a reményt, hogy valaha.....vannak reménykeltő napok, de már tudpm, hogy ez nem valami felé mutat, csak éppen jó. Aztán meg éppen rossz lesz. Most megyünk fürdeni....

Így egyébként imád ülni, ez nagyon szórakoztató...hatalmasakat kell kurjongatni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.