Jó tudom, nem olyan nagy szám, de nekem igen...Etetőszékben uzsonnáztunk! (Mögöttünk golyóskodnak a borostyánon a lámpionok!)

Nem szabad erőltetni az ülést, nem is teszem, de amikor hétvégén Kecskeméten megálltunk enni, éppen ott volt egy ugyanilyen szék (elképesztő, pedig ez egy egyedi IKEA termék, kézzel készült, folklór...), váratlanul belekerült a Pocak és úgy tetszett neki. Most is. Körbe-körbe tekergeti a fejét (új perspektíva), lóbálja a lábát és felfedezte, hogy lehet tenyérrel csapkodni az asztalt. Ez pedig meglehetősen érdekes dolog. Hangot is ad. A csapkodás. Léna is. Ja, utánanéz ám a leejtett dolgoknak is, kérem szépen...Tárgykonstancia!

Azt még feltétletül le kell írnom, hogy olyan nagyon szeretem. Leginkább, mint egy szerelem. Nem tudok betelni vele, gyönyörűnek, izgalmasnak és megúnhatatlannak látom. Attól féltem, hogy ha kislányom lesz, picit féltékeny leszek, hogy nem én vagyok az egyetlen kényeztetnivaló lány a családban, de ez eszembe sem jut (azt hiszem ez főképp a drága Tomi érdeme). Töröm még mitől tartottam, amikor még nem tudtam, hogy kislány, mert egy csomó ilyen volt. Féltem a konkurenciától is - badarság... Attól még most is rettegek, hogy nem fog szeretni, hogy valamiért nem lesz büszke rám, hogy hazudni fog, mert nem bízik bennem, vagy mert idióta, begyöpösödött felnőttnek tart...jó lenne, ha szeretne nagyon. Egy pár napja néha érzem, hogy fontos vagyok neki, és az mesés ám...nyújtogatja a kis kezét felém, megölel (vagy valami olyasmi) és meg tudom nyugtatni. Énénén!!! Ez olyan jó...egészen bódító...komolyan. Ha meglát, felragyog a kis arca...másokra is mosolyog, de nekem nagyon melengeti a szívemet. Szerintem egyébként a szűk családot már megismeri, és örül nekik...hálás. Akkor is ha kiveszem az ágyból. Tehát imádom. De akkor, ha még aludni is lehet, akkor lehoznám neki a csillagokat. Jó, máskor is...bármikor, csak örüljön....a legjobb ajándék, sose unom meg, mindig várom, hogy lássam, és mindig még jobb, mint amire számítottam. Biztos rémes lesz később, ha kamasz lesz, vagy kis felnőtt, biztos őrületbe fog kergetni, de a legnagyobb kincsem (persze a többi családtagomra sem panaszkodhatok. Szerencsés vagyok, csak ki ne derüljön, hogy valaki például vámpír közülük. Vámpír inkább ne családtag legyen...akkor nem bánom...).

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.