Azt hiszem Klári fenti, egyik leghasznosabb észrevétele az utóbbi pár éjszakán nem egyszer jutott eszembe. Ez volt eddig az egyik legmegnyugtatóbb tanács rutinos anyáktól, hogy akármi is van, akár jó, akár rossz, az úgyis csak napokig tart. Tekintve, hogy a szigor nem jött be, a rendesen tartott menetrend sem, azt hiszem ez nálunk különösen áll. Egyébként csak két rémes éjszakáról van szó, az egyiken fél kettőtől bömbölt Lencsike fél 4-ig, ami azért volt jó, mert egy idő után már hármasban üldögéltünk Tomival a sötét nappaliban a piros - immáron tejpöttyös - kanapén és belenyugvón ölelgettük a kínlódó drága Picurt, és végül amikor nem segített már sem a mama, sem a papa, segített Gyurcsány Ferenc. Legalább nekünk, fél órára. Ugyanis végső kétségbeesésünkben bekapcsoltuk a TV-t (nem is gondoltam, hogy van adás), ahol Gyurcsány Ferenc lemondásának hátterét ecstelték, és ez - a politikai műsor - Lénuskát kiragadta a hasfájás vagy egyéb fenevad karmai közül, és boldogan meredt a képernyőre. Jól esik ez nekem...de megkönnyebbültünk naaagyon....Pedig már sohasoha nincs előtte bekapcsolva ez a bűvös masina, de úgy látszik a varázsa ettől mit sem csorbul. Aztán a következő éjjelen is 2 - 2,5 - 3 óránkánt keltünk, de ma már aludt kétszer négy órát egymás után. Azért az nem volt jó, hogy már félve feküdtem le, hogy negyed, vagy fél óra múlva kelek legközelebb, illetve, hogy a hatórás kelésre rá három vagy egy órára tudom visszalatatni, mert nekem muszáj akkor aludnom még egyet, csak nem  mindegy, hogy 7-kor fekszem vissza vagy 9-kor...Ugyanis a közte lévő időt csak félálomban vészelem át, teljesen használhatatlanul...Mindenesetre hozzátáplálás ide vagy oda, nem mondhatnám, hogy látványosan nő az átaludt órák száma (volt olyan, hogy 7-8 órát aludt régen...hogy??? Mondják, hogy a mozgásfejlődés így bezavar, de akkoris...). Pedig evett már krumplit (bár ma tudtam meg, hogy a keményítő miatt ezt nem lehet egyéves koráig), répát (ebből a védőnő szerint csak bébiételt szabad a nitrát-tartalom miatt, de akkor az a krumpliban is, meg céklában is van, nem?), meg banánt (bár erről is írják, hogy csak fél éves kor után kéne, de ezt nagyon szereti), sütőtököt (szerintem ezt nem emészti meg rendesen) meg Hipp grízt este (ez büdös és nem ízlik neki), majd tegnaptól Sinlac-ot, mert mindenki ezt ajánlja, ami szintén büdös, de ezt most egy kicsit, nagyon óvatosan erőltetem, hátha megszokja. Ez naggggyon egészséges, csak szentjánoskenyér és azt hiszem rizs alapú, és elegem van, hogy már az 5. tápot vesszük, pedig állítólag ezektől átalusszák az éjszakát. Léna nyilván nem, pedig de szeretném...két dolog ad erőt, az egyik, hogy iszonyú jó a könyv, amit olvasok (tényleg letehetetlen, amit hajnal kettőkor alig tudok becsukni), a másik, hogy annyira édes, amikor jól lakott, és álmában irtó elégedett, cuppog és nyújtózkodik és gyönyörűen alszik. (Persze nekem az alvás már minden ízében és minden körülmények között gyönyörűség...).

Egyébként mindenki azt mondja, hogy a képeken sokkal nagyobbnak néz ki. Valójában tényleg picinek tűnik, nem hiszik el nekem, hogy egy hét híjján fél éves. Magam is nehezen...Mármint, hogy bármilyen kontextusban benne van vele kapcsolatban, hogy éves...Őrület. A hétfői csipő kontrollon azt mondta az ortopédus a Kádár utcába, hogy semmi baj nincs a mozgásával (expanziós túlsúly smafu), tökéletes és már látja a mászás kezdeményeit. Ez jó hír, mert jó, ha napi egyszer sikerül megtornáztatni, pedig a jövő héten kell menni a fejlődésneurulógiára...Ó, és olyan ügyesen fog...Különösen a cumit, megszerzi és tömködi a szájába - általában az irány még nem stimmel...Ja, és a ringatózós kisszékben minél kevesebbet legyen, főleg a földön és a járókában. Igen. Ez logikus.

Elképesztő édes hangokat ad ki... Nevetve sikongat, gügyög, kacag, ha csiklandozzuk, és kúrjongat nagyokat. Ragyog az arcocskája, irtó huncutul néz és általában fülig ér a szája. Vagy köldökig...de az ritkábban.

Aztán még voltunk Mojszejeven, ami nagyon jó volt, de én úgy aggódtam, hogy rémes. Vasárnap már sokkal lazább voltam a Krúdy-esten, de az Szentendrén volt. Ott csak az utolsó fél órában lettem izgatott (de isteni volt az est is)...A Mojszejeven viszont szörnyen viselkedtem, szegény Tomi nagyon fegyelmezetten tűrte. Először is, hogy este már kétóránként eszik és mi négyet leszünk távol, másrészt megtudtam, hogy a táraságunkban lévők gyereke aznap lett bárányhimlős...Na nekem más sem kellett, végig sírtam az első két számot, aztán megérkezet Vitéz-nagypapa első sms-e, hogy vígan alszik, majd nemsokára, hogy megevett háromnegyed banánt, kutya baja, boldog. Elmondhatatlanul hálás voltam ezekért az sms-kért, megmentett az őrülettől...Esküszöm, csak az első alkalommal voltam ennyire ideges, mert ennyit még nem voltunk Tőle távol, de már tudom, hogy vígan beéri banánnal is anyatej helyett, és nem hal éhen...Mégcsak nem is szenved. Persze rögtön eszembe jutott, hogy tuti, hogy kevés a tejem, mindig tud enni szoptatás után, és ha nem kap, az is túlélhető...De hogy fogok rájönni arra, ha teszem azt egyáltalán nincs is tejem már, csak a cici, mégiscsak cici...?

Hatalmasakat játszik, egyedül is, már a pelenkázóról is levetette magát (ott voltak a színes bogarak), de Tomi elkapta... 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.