Szombaton...a járókában, mert - azt hiszem - rettenetesen el akart érni egy játékot. Erre felborult és nagyon meglepődött, de gyorsan újracsinálta. Hasról hátra. És azóta is még ötször. Mert kukucskál ki a kiságyból, annyira, hogy eldül. Mindenesetre 4 hónapos és egy hetes...mi meg teljesen meghatottan álltunk fölötte...

Most csöndben írok, mert újabban a legkisebb zajra is felébred, pedig erre direkt odafigyeltem, hogy tudjon zajban aludni...hát nem tud. A hajszárítótól kimondottan retteg. Egyébként bátor, mint egy kisoroszlán, vagy, mint Maugli. Erre nem tudok példát mondani, de szeretném, ha az lenne...

A tápokat továbbra sem eszi meg, Milupa után kipróbáltuk - a háziorvos javaslatára -, a Bebát (?)...erre is úgy fintorog, jó esetben. Rossz esetben üvölt amint a szájába rakom a cumisüveget, de ha egyébként nagyon boldog akkor is éppcsak megtűri a szájában a cumit és biggyeszt. Nem értem miért annyival rosszabb ez, mint a rendes gumicumi, függetlenül az ízétől. Ami egyébként nagyságrendekkel jobb, mint a Milupa. Megkóstoltam. Igen, kipróbáltuk kanállal is, meg pohárból is, jól félre is nyelt, és se így-se úgy nem megy le. Recesszióban nem kísérletezünk sokáig ilyesmivel. (Receptre 2000 Ft egy doboz...). Különben is tegnap meg ma éjszaka 11-től 5-ig, meg 6-ig aludt. Jó, előtte kétóránként ébredt, de biztos készült az éjszakára. Vagy fejlődési ugrás. Esetleg front. (Előző éjszaka is volt, hogy kétóránként keltünk, nyilván a fenti okok valamelyike miatt...).

Ó...nagggyon szép rövid a hajam, '20-as évek, rövidebb, mint gondoltam, de olyan jó, hogy nem is csatolom az egyetlen képet, ami azóta rólam készült, mert senki nem hinné el, hogy nem rémes.

Nagy kalandunk volt még a hétvégén az IKEA, ahol alaposan kihasználtuk a szoptatós szobát, Léna meg kengurúban ámult és kurjongatott a nagy színes forgatag láttán. Ezen felbuzdulva ezen a hétvégén a Nemzet Galériába szeretnék menni kengurúval a Magyar vadakra, mert szerintem már elég érett hozzá...

Közben azon is elcsodálkoztam, hogy hogyan lehet, hogy ilyen szép gyerekem van, amikor ezt soha egy pillanatig sem feltételeztem magamról, még csak azt sem, hogy helyes lesz. De akkor is biztos imádtam volna...Bár végül is kicsinek még én is édes voltam...Meg aztán, lehet, hogy csak mi látjuk ennyire aranyosnak...de olyan kedves is. Mindig mosolyog (ha nem sír...-, de akkor okkal sír!), és már nagyokat lehet vele játszani (emelgetni például magasra), és annyira örül. És iszonyúan gagyarászik, és már fog (persze gyakran elvéti, de úgy igyekszik) és ha elkapja a lógó zsiráf lábát, akkor gyorsan igyekszik behúzni a szájába, csakúgy, mint a vízben úszó gumibékát. Pedig azt nehéz elkapni...Ha kiesik a kádból, akkor meg néz ki utána a kiskádból (jó, a Tomi segít neki...). És elkapja az ujjam, és dugdossa be a szájába rágcsálni - ezt nagyon szereti. És csillog a szeme, ha vidám, és bármit megtennék, hogy egész életében vidám legyen...és az sem baj ha átlagos - amitől mindig rettegtem (mármint, hogy én átlagos vagyok, aztán meg, hogy a Léna), de rájöttem, hogy nem is ez a fontos, csak, hogy boldog legyen, ha átlagosan, hát úgy. Jó, azért jobb lenne, ha nem egy szürke, poros növény lenne....a növényt átvitt értelemben gondolom. Remélem nem lesz a szószoros értelmében növény. Ez megint egy tragikus gondolat. Megyek inkább mesekönyvet rajzolni. Nemsokára kész.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.