Legalább ne ezt adnám címnek...Bevallom csendesen, tegnap este Lénuska észrevette a TV-t, ami - Isten látja lelkem, nagyon ritkán van bekapcsolva -, de Picur kiszúrta, és kinyílt a világ, bármilyen nagy bánata volt, a mágikus TV egycsapásra tátott szájú, kerek szemű, mereven bámuló, csendes babát varázsolt az imént még veszettül, éhesen sikítozó kislányunkból. Jó ezt érezni, hogy a mi összes bohóckodásunkat egy pillanat alatt felülmúlta egy ClinCitrus reklám...

Így:

Azóta titkoljuk a TV-t, azonban a tárgy-konstancia elve megdőlt, mert nem felejtette el (jó, ma még nem próbáltam...) hol van az a csodálatos doboz, hanem bánatosan pislog a szürke felület felé, és biggyeztett szájjal konstatálja, hogy ez most nem olyan szép mozgó-színes-villogós....

Egyébként semmi izgalmas, hacsak az nem, hogy volt szülőszoba-társamnak, Szandrának az egy nappal idősebb Ádámja már nemhogy forog, nézi a kezét, de már fog is...A majdnem-szomszéd egy héttel fiatalbb Áron sem csinál még semmi bravúrt, de sebaj, egyszer remélem ők is elkezdik. De még mindig iszonyú édesen kukucskál ki az ágyból, és csillogó szemmel vigyorog, ha megtalál engem... (vagy a macikat...).

Itt balra egyébként gyönyörűséges francia kollekcióban van...hmm...hiszen franciababa, minz tudjuk.

Erythema nodosum-mal semmi, talán kicsit, ici-picit jobb, de semmiképp sem rosszabb...Orvosokhoz továbbra is napi rendszerességgel járok, remek elfoglaltság.

Említett Lami-Nagypapa bulin Léna egész sokáig gügyögyött és vándorolt kézről-kézre, aztán megunta. Itt épp az unokatestvéremnél:

Vasárnap megyünk Tomival egy Ionesco-darabra, határtalan örömömben az nem jutott eszembe, hogy háromóraás a darab, így hiába vigyáz Anya a Fillér utcában a Lénára, nem tudom mi lesz a megoldás a szoptatásra...

Felébredt...

Most a számítógépet nézi. Ez is valami, ha nem is TV. Pedig előtte van Micimackó és csapata. Megyek inkább megdögönyözöm és össze-vissza puszilom, mert az nagyon vicces. Akkor látom a nevető, ragyogó arcocskáját, így meg csak felhúzott szemöldökkel bámulja a monitort...

(A minap álmomban táborban voltam és rá kellett jönnöm, hogy szellemileg még mindig nem vagyok elég érett, mert zselés cukrot kaptunk az álom-gimnázium portáján és lehetett csúszkálni a lépcsők korlátján, és álmomban le is vontam a konklúziót, hogy ez egy nagyon-nagyon jó gimnázium, úgy tűnik, hogy a legjobb, a legnívósabb... Ennyit Léna iskoláztatásáról, lehet, hogy ezt nem nekem kellene intézni - ha egyátalán megéljük.... De a tudatalattimban úgy tűnik még mindig ezek a döntő szempontok...).

Mennem kell, mert nem tudok ellenálni, rámsikított és néznéznéznéz...majdnem, mint a TV-t, úgy...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.