Érzem én, hogy abnormális elsírni magam a "Mit tehenék érted, hogy elűzzem a bánatot?" című Halász Jutka dalon, de még az "Aludj el szépen kis Balázs"-on is, de arra gondolok, hogy nemsoká nem lesz ilyen pici, hogy itt szuszog a mellkasomon és elmosolyodik, ha az arcocskáját simogatom (vagy a puha kis haját)...és, hogy fogom akkor megvédeni...felnőtt lesz és majd nem fog szeretni és kiszökik az ablakon és annyi betegség van és idegenek autója.... - és az is annyira szomorú és megszakad a szívem, amikor kétségbeesetten sír (de könnyek nélkül), és én akkor bármit megtennék, hogy ne sírjon...aztán persze egyik pillanatról a másikra "elűzik a bánatot" és megint boldog kisbaba, én meg nem értem, hogy ha az imént egy akkora trauma érte (amit persze nem tudok mi volt), hogyan nem hüppög még utána órákig (én így tennék), hanem egyszerűen csak elfelejti és már kész is?

Próbálok konkrétumokat is összeszedni, de ez most nagyon nehezemre esik...Múlt héten keddtől itt volt Anya, Apa is látta végre tegnap és ma - végre meggyógyult nagyjából. Úgyhogy tegnap este, mint egy paparazzi fotózta, bezzeg a Lénáról és rólam még egy kép sincs...annyira nem baj, mert mégsem nézek ki olyan jól, mint a szülés után pár napig hittem...semmi esetre sem vagyok vékony, fogalmam sincs hány kg lehetek, de egy régi nadrágomat sem tudom behúzni, és bár pocakom már nincs, de bájos kis hájacska annál inkább. Még sosem akartam így sportolni, persze könnyen lehet, hogy csak azért vagyok most olyan elszánt, mert még bő három hétig úgysem lehet. Egyébként - szombaton jöttünk haza a kórházból - kb. hétfőre már alig éreztem a varratot, mostanra meg már abszolut semmi, sőt a szexuális étvágyam is visszatért, bár el sem tudom képzelni, hogy egy ici-picit is kívánatos lennék...

Már voltunk kétszer kávézni (Xéniával és Anyával) a Dalmátban, sőt CBA-ban is, ma meg Rodin-t tervezek a Tomival, mert hárman még nem sikerült. Holnapra meg csendben egy sajtófotó kiállítást gondoltam, már minden részletet ki is dolgoztam...ha menne ez a menetrend tartás, akkor olyan könnyű lenne...nagyjából azért megy, 1/2-1 órákat csúszunk, de igyekszem mindig helyre billanteni, csak egy hajnali 3-4-ig cumi után 4-5-ig sírdogálás az borítja a jól kidolgozott menetrendünket. Ez egyébként úgy festene, hogy 7-8-ig fürdetés (már 3 napja nem sír, sőt tegnap előtt elaludt a kezemben. 3 napja szerepet cseréltünk, én tartom, Tomi mosdatja. Egyébként csodálatosan összehangolt gépezet vagyunk a Tomival, Léna meg szépen hagyja magát...). Szóval fürdetés (evés után, a szakirodalommal dacolva, de egyébként éhesen fürdeni...ezt nem merjük megkockáztatni...), amíg a Tomi böfiztet (milyen hülye szó), addig én beszállítom a kellékeket a fürdőszobába, bekapcsolom a hősugárzót, jó meleg vizet engedek stb., utána rettentő óvatosan berekjuk a kisLénát a vízbe, erre ő iszonyúan elkerekíti a szemét és látványosan ingadozik a jó és nem jó között, de nyerünk és jó...aztán kicsit rossz, mert a törölközőig fél másodpercet fázni kell, de ha túléljük, akkor a papája letisztítja a köldökét (ami két apja leesett, ennek én örülök, nekem az nem tetszett, az sem, hogy a Tomi belerakta a fa bábszínházba - mármint a köldököt...már kivette, erről nem is beszélek többet), én beolajozom és kap valami csudaszép, bár általában kicsit nagy ruhát és mehet a Tomi mellkasára megpihenni. Aztán vagy bóbiskol 11-ig ott vagy nem, vagy máshol, mindenesetre 11-kor szigorúan bedugom a cicim a szájába (ez jól megy, és már kicsit sem fáj ám) és 12-ig igyekszünk mindannyian elaludni, hogy 3-kor - pontosan - kelhessünk. Őrület, de én felébredek mielőtt megnyekkene. Aztán nagyon szeretném, ha 4-re elaludna, ez még egy kényes pont...ideális esetben 7-kor kelnénk, hogy a Tomival kicsit együtt lehessünk még - itt már borulni szokott az én elképzelésem -, de előbb-utóbb lefekszünk, immáron a nagyágyban ketten - hétvégén hárman - (ezt nem szabadna persze, mármint a franciaágyban együtt, ez a bűnök bűne, már tudom, és akkor még nem beszéltem a cumiról, amit hatnapos korától vagyunk kedvesek szolgálatára bocsájtani. Én nem tudom, hogyan lehetne nem...engem annak idején egy lángossal szoktatott le Apa, gyanítom ez nem lesz nálunk ilyen egyszerű...persze keltem már azóta fel éjszaka cumit beilleszteni...Ma viszont azt mesélte a Julcsi, hogy a cumi stimulálja az agyalapi mirigyet, amitől okosabb lesz. Na én ezt az elméletet vallom.).

És közben a három órákban istenieket tudok olvasni, meg kertben lenni, mert azt a pár dolgot (mosás meg msogatás) még győzőm egy óra alatt, még főznöm ugyan nem kellett, de csináltam már salátát. Hű...elvesztem a részletekben...mindegy. Szóval még akkor is jó, ha egy ciklust kihagy és nézelődik, mert akkor meg nagyon jó vele lenni...mindig jó vele lenni, csak ne sírjon...most itt alszik mellettem és gyűrögeti a kezét és nyújtózkodik...cukorfalat. Még mindig pici. De múlt hét keddre már elérte a születési súlyát, a doktornő azt mondta, hogy ez gyönyörű (holnap megyünk hozzá és kérünk Prevenál oltást is), eszi a rémes K és D vitamint, meg az Infacolt és tegnap óta követi az ujjat a szeme előtt. És kapott 4 cd-t a szüleimtől és ezt hiszem ez tetszik kicsi Lénó-nénó-nak. Lesz sok-sok kép is a ftóriporter nagypapától, addigis keresek valamit. Mennem kell mert beszorult a lábam a kiságyba...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.